Nem sokkal azután, hogy hazaértem az ürességbe, csöngettek. Tudtam, hogy Kata az, de még valahogy vele sem akartam beszélni. Nem tudom, hogy valaha életemben édesanyám halálán kívül így fájt volna valami nekem. Sírógörcsöt kaptam és nem akartam, hogy bárki is így lásson. A könnyeim nem hagytak alább és már alig jutottam levegőhöz. Csak ültem a padlón és vergődtem. Majd ajtó nyitást és csukást hallottam. Hát persze, hogy Katának is van kulcsa!
- Jézusom! - sikkantott fel, mikor meglátott.
- Próbálj megnyugodni! Levegő be és ki - csitítgatott, de nem sikerült.
Elájultam. A következő, amire emlékszem, hogy a mentőben térek magamhoz. Kata arca csupa aggodalommal volt tele. Majd megint elvesztettem az eszméletemet. A következő képem a kórházban volt, ahogyan az ágyban fekszem. Kata hangját hallottam. Körbenéztem a szobában és megláttam őt, amint az ablakon kinézve telefonál.
- Herr Rudas, én nagyon sajnálom Betht. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Pánikrohamot kapott, de most már minden rendben lesz. Viszont nem tudom, hogy mivel tudnék neki segíteni.
Nem tudom, hogy apám erre mit válaszolt neki, de Kata így folytatta:
- Ez remek ötlet, köszönöm Uram! Remélem, hogy 10 nap is elég lesz. Jót fog tenni neki a levegőváltozás.
- Köszönöm Uram! Holnap este indulunk is! Viszonthallásra!
Majd megfordult és meglátta, hogy őt nézem.
- Hát felébredtél? Hogy érzed magad? Kérsz egy kis vizet? - tudakolta.
- Apával beszéltél? - kérdeztem vissza.
- Igen, holnap este elutazunk Malibura! Hát nem csodálatos? Nem is mondtad, hogy ezt kaptad karácsonyra!
- És mi lesz a munkával?
- Vannak dolgok, amiket onnan is el lehet intézni. Amúgy azt mondta édesapád, hogy használd a kártyáját! Mindent vegyél meg, ami csak egy kicsit is tetszik - tolmácsolta Kata.
- Remek.
Reggel már távoztam is a kórházból. Otthon Kata segítségével bepakoltam, majd nagy nehezen kituszkoltam a lakásból. Mondván neki is be kell pakolnia. Nem akart magamra hagyni, bár nem tudom, hogy mi történhetne. Az orvosok kiokítottak, hogy mit kell csinálnom, ha pánikrohamot kapok.
Miután Kata elment, kiültem a teraszra és csak bámultam ki a fejemből. Gondolkoztam, hogy mit is érzek, de a tátongó ürességen kívül semmi más nem volt bennem.
Nem tudom, hogy mennyi ideig leszünk Malibun, és nem tudom, hogy fog-e ez segíteni rajtam, de azt érzem, hogy ez így nem mehet tovább. Hisz alig egy hónapig voltunk együtt, ha az annak nevezhető. Alig volt néhány randink, és én mégis padlót fogtam miatta. De ez így nem mehet tovább. FEL KELL ÁLLNOM! És meg kell mutatnom, hogy engem nem küldhet senki sem a padlóra. Nem miatta, hanem magam miatt kell bebizonyítanom, hogy túlélem. Van élet rajta kívül is. Ő volt az első, aki iránt szerelmet éreztem, vagy olyasmit. Lehet, hogy ez ő volt az életemben a szikra, amely belobbantott. Megmutatta nekem, hogy képes vagyok a szerelemre...
A hét többi napja ugyanúgy telt el. Munka és valamilyen edzés. Voltam jógázni, pilateszezni és elmentem ismét poledance órára. Kata mindenhova jött velem és készített rólam képeket a Facebook oldalamra. Péntek és szombat este pedig hivatalos voltam két fogadásra. Az volt a jó, hogy nekem sehova sem kellett mennem estélyit keresni, főleg, hogy időm sem volt rá, mert a Daalarna és a Sugarbird is küldött nekem pár ruhát az irodámba, amik közül válogathattam. Kata segítségével kiválasztottam kettőt.
Közben pár bulvárlap lehozta hírként az én edzős képeimet. " Patocska nagyot bukott!" címmel. Ugyanis mindegyikben arról írtak, hogy én milyen gyönyörű és szexi vagyok. Ez az!
A hétvége után hétfő reggel hatalmas mosollyal az arcomon mentem dolgozni. Jól éreztem magam.
- Szia Beth! De jól nézel ki! - mondta Kata.
- Szia! Köszönöm!
- Van egy jó hírem! - kezdte.
- Micsoda? - néztem rá kérdően.
- Ma este karaoke bárba megyünk. Sziki, Ya Ou, Olivér, Lili, te és én.
- Én? Biztos nem.
- Dehogynem. Különben Ya Ou egyedül lenne.
- Kata biztos, hogy nem megyek el. Olit és Lilit együtt látni. Tuti, hogy nem. Aranyos vagy, hogy gondoltál rám, de nem, köszönöm.
- Kérlek, gyere el! Kérlek! Hozd el magaddal Svent!
- Még az kellene!
- Akkor csak gyere te! Ya Ouval úgyis jóban vagy. Ha meg nem érzed jól magad, akkor hazamész és kész.
Hosszas gondolkozás után beleegyeztem. Munka után hazamentem, felvettem a szombat esti piros ruhámat, kicsit behullámosítottam a hajamat és felfrissítettem a sminkemet.
Annyira éreztem, hogy nekem nem szabad odamennem. Az a tipikus rossz előérzet volt bennem, de már a kocsiban ültem plusz Katának is megígértem. Majd beszélgetek Ya Ouval.
- Sziasztok! - köszöntem, mikor beértem a karaoke bárba, és az egyik sarokban megtaláltam őket. Az egész asztaltársaságnak kollektívan intettem egyet, majd leültem Ya Ou és Kata közé. Nem sokkal később jött a pincér, akitől egy igazi csajos koktélt rendeltem. Majd elkezdődött az éneklés. Bár ne lett volna.
Mindegyik fiú megcsillantotta az ének tudását. Aztán csak azon kaptam magam, hogy megragadom a mikrofont a színpadon. Megnéztem gyorsan a választható dalok listáját és pont ott volt az a szám, aminek nem kellett volna ott lennie. Adele Someone like you dalát énekeltem. A többieknek pedig persze tátva maradt a szájuk, mert nem tudta senki sem, hogy tudok énekelni. Méghozzá nagyon jól. Hosszú évekig jártam ének- és zongoraórákra. Imádtam, de sosem tekintettem az éneklésre úgy, mint egy karrierlehetőségre.
Alig bírtam ki a szám végéig. Ledobtam a mikrofont és kiszaladtam a dermesztő januári éjszakába, hogy lehűtsön. Éreztem, hogy hatalmas könnycseppek csorognak le az arcomon, mikor meghallottam, hogy a hátam mögött nyílik az ajtó.
- Te mit képzelsz magadról? - indította. - Mikor fogod fel, hogy köztünk mindennek vége? Mikor jut el az agyadig? Minek jöttél ide? Senki sem hívott téged!
Közben megfordultam, hogy lássam az arcát. Düh és elszántság sugárzott róla. Majd folytatta.
- Hagyj már engem békén! - üvöltötte az üres és fagyos pesti éjszakába. Hirtelen lefagytam. Egy percig levegőt sem kaptam. De ez az idő óráknak tűnt. A sötét, a hideg és a csönd nem csak az utcán volt ott velünk, hanem Olivér belsejében is.
Majd egyszer csak megtaláltam a hangomat.
- Rendben - feleltem kurtán. Beszaladtam a kabátomért, elköszöntem hipergyorsan és elindultam hazafelé. Kb, 3 km-t gyalogoltam a hidegben, de én mégis melegnek éreztem. A lakás fájdítóan üresnek hatott most.
- Hűha! - mondta Kata.
- Tudom. Arra gondoltam, hogy fel kéne fogadni egy modell srácot. Pár lesi fotót készíteni vele és beküldeni a napilapoknak.
- Ez remek ötlet, Beth! - örvendezett.
Előkaptam az Ipademet a táskámból és rögtön el is kezdtünk keresgetni. Majd rá is akadtunk a tökéletesre.
- Ő kell! - mondtam Katának.
- Megszerzem! - felelte és már tárcsázott is.
Svennek hívják, annak ellenére, hogy magyar, fél órán belül már velünk ült egy asztalnál. Elmondtuk neki, hogy mit kellene csinálni, ő pedig boldogan vállalta. Persze, jól meg is fizetem, de először is alá kell írnia egy titoktartási megállapodást.
- Akár ingyen is vállalnám, hogy egy ilyen gyönyörű nővel, mint te, hírbe hoznak.
- Ó, el fogok pirulni - feleltem nevetve.
Kata aztán kiment kicsit arrébb ment, és lesi képeket készített, miközben az asztalon egymás kezét fogtuk Svennel. Remek lesz!
Majd miután fizettünk, kint, a kocsinál is csinált pár képet, miközben búcsúzkodtunk egy öleléssel az álpasimmal. Majd elküldte Kata a képeket. Kíváncsi vagyok a holnapi címlapokra.
Reggel lementem a házban lévő konditerembe biciklizni egy órát, majd letusoltam és felöltöztem.
Barnabás már várt engem a ház bejáratánál.
- Jó reggel! - köszöntött.
- Jó reggel! - mosolyogtam vissza rá.
Alig vártam, hogy beérjek az irodámba, ugyanis tudtam, hogy az asztalomon várnak majd rám a mai napi lapok. És igen! Gyönyörűek lettek a fotók!
- Kata! Ez csodálatos!
- Igen! - helyeselt nevetve.
" Rudas nyert! " címmel volt a cikk. " Elisabeth Rudas december közepén szakított Patocska Olivérrel (21), ami után Berlinbe majd New Yorkba szökött el, meghódítva ezzel mind a két várost. Amerikai utazása nagy visszhangot keltett, ugyanis minden estét bulizással és pasizással töltötte az újdonsült RTL igazgató. De úgy látszik, hogy a hirtelen hazatérése egy magyar modell srácnak köszönhető, akivel New Yorkban ismerkedett meg. Sven (22) egy főnyeremény, ha összehasonlítjuk előző kapcsolatával. Rudas megnyerte a szakítást, annak ellenére, hogy Patocska hamarabb talált párra Péterffy Lily (19) személyében, ám Elisabeth jobb cserélt csinált. "
- Ez a cikk! Úristen! Imádom!
- Mára is van ötletem! Kicsit hamarabb kellene végezni, és akkor megkapod tőlem a karácsonyi ajándékodat.
- Rendben.
Munka után egy fitness stúdióba mentünk Budára.
- Ez meg micsoda? - tudakoltam ijedten.
- Egy rúdtánc stúdió. Pirner Almáé.
- Hogy micsoda? De ez...
- Ez nem olyan! Majd meglátod - nyugtatott Kata.
Hát igaza volt. Alma tartott nekünk egy kis bemutatót és hát elég durva. Kemény izomzat kell ehhez a sporthoz. De nagyon szexi dolgokat lehet csinálni.
Kata adott egy szatyrot és elküldött átöltözni.
Az óra végére megértettem, hogy ez nem csak arra való, amire eddig gondoltam. Ez egy nagyon kemény sport és én iszonyatosan élveztem.
- Örülök, hogy elhoztál Kata! - öleltem meg utána.
Ő persze közben folyamatosan fotózott meg videózott engem.
- Én is örülök. Főleg, hogy remek anyagból válogathatunk.
Alma azt mondta, hogy ügyes voltam és profin csináltam.
Úgy volt, hogy már tegnap, január 5-én hazamegyek, de nem mentem. Túlságosan jól érzem magam itt, ahhoz, hogy hazamenjek Magyarországra. Imádom New Yorkot! Minden este másik helyre megyünk bulizni, rengeteg emberrel megismerkedtem és minden újság elején én vagyok. Eléggé felkapott téma lett az, hogy apa lett az RTL Group tulajdonosa. Ezáltal pedig én is téma vagyok. De más okból is.
Szóval itt ülök a régi New yorki életemben hétfő este, mikor csengetnek. Egyik barátnőm kinyitotta az ajtót, és édesapám sétált be rajta.
- Apa, te mit csinálsz itt? - tudakolom tőle csodálkozva.
- Elisabeth! Ez nem játék már tovább! Én tudom, hogy miért csinálod ezt az egészet. Mindennap azzal vannak tele New yorki meg a magyar lapok, hogy te hogyan buliztál valamelyik előző este. Tudom, hogy neki szól és megértem, hogy fáj és féltékennyé akarod tenni. De komoly és felelősségteljes munkád van, amit már végezned is kellene.
- Apa! - mondom és sírva a vállára borulok.
Igaza van. Mindenben. Pár nappal azután, hogy eljöttem, Olivér összejött Lilivel. Ezt akkor tudtam meg véletlenül, mikor New Yorkba jöttem. És arra gondoltam, hogy féltékennyé teszem őt. Megmutatom, hogy én is kellek mindenkinek. Mindennap szexibbnél-szexibb ruhákban jelentem meg.
De ezt be kell fejeznem, most azonnal. Így gyorsan össze is csomagoltam és elbúcsúztam a lányoktól. Vissza kell mennem Budapestre és szembe kell néznem az életemmel. Apával együtt mentünk ki a Kennedyre, ahol elköszöntünk egymástól. Ő Berlinbe ment, én pedig Budapestre.
Kedden reggel érkeztem meg Magyarországra, ahol a reptér előtt már Barnabás várt a kocsival.
- Szia! - köszönt engem.
Az egész repülést végig aludtam, így egyáltalán nem vagyok álmos. Csak egy fürdésre és átöltözésre van szükségem.
Hazavisz a lakásomba, ami most már teljesen máshogy néz ki. Kata elintézte nekem az átalakításokat egy belső építész segítségével. Most már tökéletes. Felszaladok és gyorsan letusolok meg átöltözöm. Utána pedig már megyek is az RTL székházba.
Elkezdődött az új életem. Hivatalosan is. 2014. január 7-én Elisabeth-Anne Rudas elfoglalta a Kelet-európai RTL Group igazgatói székét plusz a magyar RTL Group igazgatói posztját is. Tehát gyakorlatilag a saját magam főnöke is vagyok. Ez kicsit vicces.
A mai napom gyorsan eltelt, ugyanis volt pár megbeszélésem meg konferencia hívásom. Úgy látszik, ilyen lesz az életem, de nem baj, mert élveztem. És nap végére sikerült kitalálnom, hogy mit is akarok. Olit! Úgy, hogy kitaláltam, hogy mit is fogok csinálni.
- Kata! Van kedved beülni valahova egy italra? - tudakolom este 6-kor, mikor végeztünk.
- Persze, szívesen! Úgy hiányoztál!
- Te is nekem!
Barnabás már várt ránk az épület előtt. Egy felkapott bárba ültünk be egy-egy koktélt meginni.
- Tudnál nekem segíteni? - kérdezem tőle.
- Hát persze! Miben?
- Vissza akarom szerezni Olit, mert szeretem őt.
- Hűha! - mondja.
- Ugye? Én szerelmes, ez igen furcsa.
- És mégis mit szeretnél csinálni? - tudakolja.
- Féltékennyé tenni.
