27. Fejezet

A napok csak jöttek és mentek, míg végül hetekké nem alakultak. Az idő el kezdett szaladni. Egyik szombat után jött a másik, és a fiúk még mindig benne voltak az X-Faktorban. Legnagyobb örömömre.
Annyi minden történt pár hét alatt, hogy az hihetetlen!
Miután megtartottam a nagy interjút az irodámban az újságíróknak, a szombatra koncentráltunk Katával. Aztán a vasárnapra.
Majd jött a következő hét. Olival továbbra is minden időnket együtt töltöttük és én napról-napra egyre inkább azt éreztem, hogy nem tudnék nélküle élni. Egyszerűen annyira az életem része és talán a szívem része is lett alig pár hét alatt, hogy azt elképzelni sem tudtam. 
December elején távoli vendégeim érkeztek az én amerikai nővéreim személyében, akik teljesen odavoltak Budapestért és a magyar fiúkért. Na meg persze a ByTheWayért! Szerintem egy felejthetetlen és csodálatos hetet töltöttünk együtt Magyarországon. És pont akkor derült ki egy nagy dolog, mikor itt voltak. Ugyanis az RTL Group megbízott engem a jövő tavasszal induló Csillag Születik igazgatásával. Rögtön igent mondtam, mert nagyon jól érzem magam itt Budapesten. Meg persze az sem elhanyagolható, hogy Olivér is itt van.
Édesapám nagyon boldog volt, hogy elfogadtam az állást, és ezt úgy fejezte ki, hogy előkarácsonyi ajándékként vásárolt nekem egy luxuslakást nem messze az Iberostartól, a Vörösmarty téren az Üvegpalotában. 
Igazából ezt még senkinek sem mertem elmondani, mert nem tudom még, hogy elfogadom-e. Szeretek a hotelban lakni plusz az a lakás több mint 400 millió forint. Tudom, hogy apának ez szinte semmi, de ha a barátaim megtudnák vagy esetleg Oli, biztos, hogy ők nem így gondolnák.
Mindent összegezve az elmúlt hetekben a legfontosabb számomra Patocska Úr volt és az, hogy kiválóan elvégezzem a munkámat.
Olival tényleg annyira de annyira jól elvagyunk és rájöttem, hogy nagyon hiányzott ő az életemből. Nem valaki, hanem pontosan ő. És ami fura, hogy amennyire az elején sokat foglalkozott velünk a média, pár nap után már nem is nagyon cikkeztek rólunk. Szerencsére.
És ami szerintem még fontos, hogy Ya Ouval rendeződött a kapcsolatunk. Ugyanis miután összejöttem Olival, eléggé kerültük egymást, de miután leültünk és őszintén megbeszéltük a helyzetet, mind a ketten rájöttünk, hogy hiányzunk egymásnak, mint barát. 
Oli pedig hihetetlen. Ő a világon a legeslegjobb ember minden tekintetben. Egyszerűen tökéletes. 
Ma pedig a srácok továbbjutottak a holnapi mindent eldöntő X-Faktor Döntőbe, ahol Danics Dóra lesz az ellenfelük.
Egyrészt nagyon várom a holnapi estét, hogy kiderüljön, ki fog nyerni. De másrészt ezzel vége lesz egy korszaknak az életemben, amely igaz, hogy nem tartott sokáig, de akkor is hiányozni fog ez az egész. Majd jön a Csillag Születik!
Holnap Döntő, én meg itt hánykolódom az ágyban és nem tudok elaludni.

26. fejezet

Az irodám várójában 10-15 ember várt rám, de mindegyik számomra ismeretlen volt.
- Kata! Kik ezek? - tudakoltam.
- Újságírók. Interjút akarnak tőled.
- Interjút? 
- Igen. Szerintem arról, hogy mi van közted meg Oli között.
- Remek - feleltem majd bementem az irodámba és lehuppantam a székembe. 
Az első dolgom az volt, hogy Olit felhívjam.
- Szia! Van egy kis gond - kezdtem.
- Szia Beth! Mi a baj?
- Itt van pár újságíró nálam az irodában, akik mind interjút akarnak tőlem. Kéne válaszolnom nekik pár kérdésre, de nem tudom, hogy mit.
- Az igazat meg azt, amit te gondolsz.
- Rendben. Köszönöm! Délután találkozunk!
Miután leraktuk a telefont Olival, behívattam az összes újságírót a konferencia termembe. 
Én az asztalfőre ültem, ők pedig körbe.
- Köszönöm, hogy eljöttek - kezdtem. - Nagyon megtisztelő, hogy ennyire érdekli Önöket és az olvasókat az én magánéletem. Ez nekem nagyon meglepő. Mindenki feltehet egy kérdést nekem. Tehát mivel, ha jól számolom, 17-en vannak, így 17 kérdésükre fogok válaszolni. Kezdjük innen! - mutattam a tőlem balra ülőre.
- Milyen kapcsolatban áll Patocska Olivérrel?
Annyira meglepődtem ezen a kérdésen!
- Ismerkedünk, randizgatunk. Azt hiszem, hogy másfél hét után sok mindent még nem lehet elmondani. Következő!
- Mit gondol Olivérről?
- Szerintem egy hihetetlenül tehetséges, szerény srác, aki nagyon kedves, segítőkész és becsületes. Igazából, minden pozitív jelzőt felsorolhatnék.
- Igaz, hogy Olivér előtt Ya Ou-val volt együtt?
- Csak ismerkedtünk, de mind a ketten elég hamar rájöttünk, hogy barátságnál több nem lehet közöttünk - feleltem a majdnem igazságot.
- A fiúk Ön miatt estek ki?
- Nem tartom valószínűnek. A ByTheWay fanok egyszerűen csak elbízták magukat és azt hitték, hogy ha addig szavaztak a fiúkra, az elég lesz, de nem volt. 
- Igaz, hogy az apja miatt kapta meg ezt az állást?
- Az igaz, hogy édesapám kért fel erre a munkára, de meg van hozzá a képesítésem. A Harvardon végeztem média és kommunikáció szakon.
És így záporoztak a kérdések felém, míg nem elértünk a 17. kérdésig. Kíváncsi vagyok, hogy a holnapi lapokba milyen meséket fognak írni.
A nap többi része egy csomó munkával telt, így nem volt időm Olival találkozni, de egész nap chateltünk. Este pedig elmegyünk vacsorázni. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk elbújni az emberek elől, sőt! Az Oktogonnál található Friday's-ben fogunk enni. Ott találkozunk majd 8 órakor.
Miután a fárasztó napom után hazaértem, letusoltam és a szekrényem előtt állva bámultam annak a tartalmát. Hát igen, egy nőnek a legnagyobb problémája az, hogy nincs mit felvennie és azt a semmit nem tudja hol tartani. Velem is ez a helyzet. Csak kerestem és kerestem, de nem tudtam rá akadni a tökéletes szettre, amit ma este felvehetnék. Valamiért ma nagyon ki akartam magam csípni.

Végül ezt a bőr hatású sortot választottam egy egyszerű szürke felsővel. Azt hiszem, hogy nem vittem túlzásba. Viszont egy kicsit elkéstem, ugyanis csak 8 óra 10 percre értem oda az étterembe.
Oli már ott várt rám.
- Szia! - köszöntött engem egy apró csókkal, majd átölelt.
- Szia!
- Annyira hiányoztál egész nap! Ez így nem volt jó.
- Nekem sem tetszett, de annyi dolgom volt. És holnap még több lesz, bár akkor ti is ott lesztek.
- Igen - mosolygott.
Szerintem nagyon jól sikerült a randink, de nem aludtam a Corvinon. Nem szabad mindennap ott éjszakáznom, így fájó búcsút vettünk egymástól.
A lakosztályomba érve, egy hatalmas csokor tulipán fogadott az asztalon egy kis kártyával.
" Még nem tudom, hogy melyik a kedvenc virágod, de remélem, hogy tetszeni fog. A nap minden percében hiányzol! Oli "

Felhívtam őt és megköszöntem neki a virágokat. Mellesleg megjegyeztem neki, hogy pont a tulipán a kedvencem. Hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.

25. fejezet

Hát be kell valljam, hogy nagyon jól éreztem magam az este. Sikerült mindenkit elvernem pókerben és közben egy kicsit még be is rúgtam. Nem nagyon, csak pont annyira, hogy elengedjem magam, de még ne legyek ciki. 
Szóval tök jól elvoltam, beszélgettem mindenkivel és Katával is nagyon összehangolódtunk. Plusz Olival is minden remekül ment. 
A csapat éjjel 1 óra körül kezdett oszlani, amikor is én felhívtam Barnabást, hogy jöjjön értem. 
A kapualjban dupla búcsúzkodás zajlott: én Olitól, Kata pedig Szikitől. Aztán beültünk a kocsiba és hazavittük a barátnőmet, majd végre én is lefeküdhettem aludni. 
Másnap reggel 7 óra alvás után 9 órakor keltem fel. Azt nem mondhatnám, hogy nagyon kialudtam magam, de boldogan ébredtem. Az első dolgom az volt, hogy a telefonom után nyúljak és megnézzem a friss híreket. Facebookon egy milliónyi üzenet várt Olitól. Mindben azt írta, hogy nagyon hiányzom neki, és hogy valamit kéne ma együtt csinálnunk. Mivel keddenként próbalátogatást szoktam tartani, így lesz alkalmunk megbeszélni egy találkozót. 

 A mai öltözékem lényege a színesség volt, ugyanis fogmosás közben rájöttem, hogy mostanság eléggé sok feketét hordok. Szóval ma mellőzöm ezt a színt. Farmeringet húztam fel egy mintás szoknyával meg egy fehér gyapjú hatású kabátkával és egy bokacsizmával.
Háromnegyed tízre sikerült is elkészülnöm, így nem késtem el.
A délelőttöt azzal töltöttem, hogy az irodában tüsténkedtem. Katával volt pár elintézni valónk, majd az ebéd szünet előtt felhívtam a new yorki "nővéreimet". Általában ők szoktak engem hívni Skype-on, de ma kivételesen én fogom.
Olyan jó volt hallani a hangjukat meg látni őket. Ráadásul azt mondták, hogy lehet, hogy valamikor meglátogatnak. Ennek nagyon örültem.
A skype-olás után Katával elmentünk a Lurdyba ebédelni majd végignéztük az énekesek próbáit. A végére hagytuk a fiúkat, ugyanis tudtuk, hogy náluk sokáig el fogunk időzni.
Amint benyitottunk a szobába, Oli már fel is kapott engem. Sziki valamivel visszafogottabban köszöntötte a barátnőmet.
- Azt hittem már, hogy nem is jössz! - mondta Oli szomorúan miután megcsókolt.
- Sajnos nem tudtunk hamarabb eljönni. Hogy haladtok?
- Jól, nagyon jól! - felelte Szikora Robi.
- Az remek. Akkor szerintem folytassátok, mi leülünk és figyelünk - mondtam.
Katával helyet foglaltunk a kanapén és hallgattuk a fiúkat. Úristen! Ezen a héten még ezerszer jobbak lesznek, mint eddig valaha. Már ha ez lehetséges egyáltalán. Annyira ügyesek és tehetségek! Hihetetlenek!
A próba végeztével megbeszéltük a szőkeséggel, hogy este átmegyek a Cordiába hozzájuk filmet nézni. Ha minden jól alakul, akkor Kata és Sziki is csatlakozik majd hozzánk.
Barnabás a Lurdyból visszavitt minket az RTL-be, ahol már csak körbenéztem, hogy minden jól megy-e, majd mentem is haza, mert már fél hét volt.
Nem volt sem kedvem, sem erőm plusz nem is láttam okát annak, hogy átöltözzem, ezért a székházból rögtön a Corvin sétányra vitettem magam.
Szerintem nagyon kellemes kis dupla randit töltöttünk el négyesben Szikivel meg Katával. Remélem, hogy ők is jól érezték magukat!
Nem akartam ott aludni Olinál, így hazajöttem. Megint nehéz volt a búcsúzkodás, de sikerült!
A szállodában az ágyamban azzal a képpel a fejemben aludtam el, ahogyan megcsókol. Ez már jelent valamit...
Másnap reggel korábban felkeltem, hogy edzek egy kicsit.  
Sikerült egy durva, 90 perces, éhgyomros tornát tartani magamnak, de jól esett, főleg az azt követő tusolás. 
Frissen és üdén felöltöztem a mai napra.Úgy gondoltam, hogy nem tudom tovább mellőzni a fekete színt, szóval egy fekete farmert, egy fekete felsőt meg egy fekete kardigánt vettem fel. Utána sminkeltem és frizurát is készítettem. Sajnos a reggelire nem maradt időm a hosszított edzés miatt, így majd be kell ugranom valahova kajáért.

Barnabás már várt rám a kocsival a hotel előtt.
- Jó reggelt! Hogy vagy? - tudakoltam tőle, miközben beültem.
- Szia! Remekül, köszönöm. Úgy látom, hogy te is jól érzed magad ma reggel.
- Igen. Olyan jót edzettem! 
- Na az szuper!
- Igen, viszont majd be kéne valahova ugrani reggelizni. Szerintem egy meki tökéletes lesz.
Hát így is tettünk. Igazából Amerikában elég sokszor ettem gyors kajákat, de mióta itt vagyok Magyarországon, sokkal egészségesebben étkezem, ami jó.
Szóval kicsi késéssel ugyan, de beértem az irodámba, ahol Kata már várt rám a mai feladataimmal.
- Úgy látom, hogy jó napom lesz ma. Csak 6 megbeszélés? Mi az nekem?
Barátnőmmel csak összenevettünk.
Az ebédszünetemet viszont Olival töltöttem a Camponában. Ott ettünk és közben meghitten beszélgettünk. Próbált rávenni arra, hogy ott aludjak ma este. Én pedig belementem, ugyanis nem tudtam ellenállni neki, olyan aranyosan kérlelt engem. Plusz én is nagyon szeretek vele aludni.
Így hát munka után hazaszaladtam pár cuccért meg ruháért, amire szükségem lehet, majd mentem is hozzá a Cordiába. Leírhatatlan az az érzés, amit akkor érzek, mikor mellette aludhatok el. Hallom, ahogyan szuszog mellettem, hozzábújhatok és érzem, ahogyan dobog a szíve a mellkasában. Imádom!
Hogy mit csinálok?! Úristen! Lehet, hogy kezdek beleszeretni? 
Igazából még mindig nem tudom, hogy mi van kettőnk között, bár szerintem ez intenzív másfél hét után sem probléma.
Másnap reggel mosolyogva keltem fel arra, hogy az én szőke hercegem engem bámul.
- Jó reggelt! - karoltam át a nyakát és megcsókoltam, amire ő hevesen válaszolt.
Eléggé elvesztettük a fejünket egymástól, de sikerült leállítanunk magunkat. 
- Megyek fogat mosni! - ugrottam fel az ágyból és magamra kaptam Oli egyik pulcsiját.
- Direkt kínzol? - kérdezte tőlem.
- Miért? - néztem rá kérdően.
- Azért, mert irtó szexi vagy a pulcsimban.
- Oh, köszönöm! - feleltem és megráztam neki a fenekemet, majd kisétáltam a fürdőbe.
Azután felöltöztem, amit nagyban megnehezített Patocska Úr, de sikerült. Majd sminkeltem és összekötöttem a hajamat egy kontyba. Végül együtt készítettünk reggelit, ami nagyon finom lett.
Barnabást megkértem, hogy ide jöjjön értem ma reggel. 
Olivér lekísért engem az autóhoz, de útközben elmentünk egy újságárus mellett, ami olyan volt, mintha tükörbe néztünk volna. Minden bulvár napilapról mi néztünk vissza. Sikerült valakinek lefotóznia a tegnapi ebédelésünket plusz valaki itt a Corvinon is lekapott engem este. Igazából ez még nem is lett volna baj, ha nem írnak mindenféle hülyeséget rólunk. A cikkeknek semmi köze sem volt a valósághoz.
- Most mi legyen? - néztem Olira kérdőn.
- Nem tudom.

24. fejezet

Reggel az volt az első dolgom, hogy edzőruhába bújjak és lemenjek a kondiba egy órára. Nagyon jól esett és teljesen feltöltődtem. Majd gyors zuhany után a szekrényem előtt egy szál törülközőben állva nézelődtem, hogy mit tudnék ma felvenni, amikor üzenetem érkezett Facebookon. Nem egy, hanem egy millió. Egy percig csak folyamatosan csipogott az Iphone-om. Nagy meglepetésemre Oli volt az.
" Szia! Mit csinálsz? Hiányzol! " meg " Reggeliztél már?" és " Mikor mész dolgozni?"
- Szia! Te is hiányzol nekem. Épp most készülődöm. Még nem reggeliztem. Nem sokára indulok dolgozni. És veled mizujs? Miért nem alszol még? - válaszoltam.
"Nem ugrasz fel hozzánk egy reggelire. A fiúkkal köszönetképpen meglepnénk téged vele. " - írta.
- Fél óra és ott vagyok -  pötyögtem feleletként.
Gyorsan felkaptam egy púder színű nadrágot, egy fehér inget és egy ugyanolyan színű pulcsit. Felraktam egy kis sminket és kifésültem a hajamat és egy egyszerű kontyba kötöttem. Végezetül belebújtam egy szürke magassarkú csizmába meg az egyik szürke kabátomba és felkaptam a táskámat.
Pontban fél óra múlva már ott is voltam a Cordiában.

- Beth! - nyitott ajtót Oli és rögtön át is karolt egy forró csókkal.
- Neked is jó reggelt! - feleltem mosolyogva.
- Hölgyem, kérem fáradjon utánam, megmutatom Önnek az asztalát! - jött oda hozzánk Benny.
- Oh, köszönöm! - mondtam, miközben Sziki elvette a táskámat meg a kabátomat.
- Ma is nagyon csinos, hölgyem! - jegyezte meg Oli, miközben az étkező asztalhoz mentünk.
- Köszönöm - válaszoltam és leültem a szőkeség által kihúzott székre.
- A mai menü a séf ajánlata: zabkása idénygyümölcsökkel és fahéjjal.
- Hmmm jól hangzik!

Nagyon tetszett ez a "köszönöm reggeli".

- És mi a tervetek mára? - tudakoltam tőlük.

- Próba délután, de addig ki kéne találnunk, hogy miket énekeljünk a héten - válaszolta Ya Ou.
- Hát igen, azt nem ártana. És miken gondolkodtok? - tudakoltam.
- Nekem még semmi ötletem sincs - felelte Benny őszintén.
- Hát akkor kapjátok össze magatokat! 
- Igenis! - mondta Oli.
- Viszont nekem mennem kell. Nagyon szépen köszönöm a reggelit! 
Az én szőkeségem egészen az autóig kísért el engem.

- El is felejtettük mondani neked, hogy este tartunk egy laza bulit a visszatérésünk örömére. Kicsit pókerezünk, hülyülünk. Ugye eljössz?

Igazából nem nagyon tudtam, hogy mit feleljek, de amint belenéztem a kiskutya szemeibe, nem volt kérdés.

- Mikorra jöjjek? - kérdeztem tőle mosolyogva.

- Nyolc óra körül.

- Itt leszek, most viszont megyek, mert így is elkéstem már.

- Rendben. Szia! - válaszolt majd egy hosszú és érzéki csókkal köszönt el tőlem, amibe mind a ketten teljesen beleborzongtunk. 

A napom lassan "szokásos" hétfői napnak mondható. Egész nap megbeszéléseim voltak a szombati meg a vasárnapi adással kapcsolatban. Katával teljesen elfáradtunk, de ő is megígérte a srácoknak, hogy jön ma este. Így, mivel 7 órakor végeztünk, csak arra volt idő, hogy gyorsan hazaugorjak a szállodába és átöltözzem. 
Persze gőzöm sem volt, hogy mit vegyek fel. Mivel csak "pókerezés meg hülyülés" lesz, ezért nem akartam kiöltözni. Katát hívtam segítségül.
- Mit vegyek fel? - sikítottam a kagylóba.
- Valami egyszerű, laza de csajos holmit.

Végül emellett az egyszerű  fekete, feliratos ruha mellett döntöttem, amit egy fekete, hosszú szárú csizmával vettem fel. 
Az órámra pillantottam: 10 perc múlva 8 lesz. Utálok késni, bár Oli azt mondta, hogy nyolc körül menjek.
Barnabás már várt rám a hotel előtt, és egy pillanat alatt el is dobott engem a Corvin sétányra. A sarki boltba még beszaladtam egy kis "innivalóért" meg rágcsáért és már rohantam is az én hercegemhez.
Ekkor megcsörrent a telefonom. 
- Szia! Merre vagy? Már mindenki itt van - mondta Oli aggódva.
- Ha kinézel a teraszra, akkor láthatod, amint integetek neked - feleltem nevetve.
- Várlak.
Mire felértem, ő már az ajtóban várt rám. Nem mondott semmit, csak átölelt és megcsókolt. Szeretem az ilyen köszöntéseket!
- Gyere be és érezzük jól magunkat! - invitált be a lakásba.
- Hoztam piát! 
Egy féloldalas mosollyal válaszolt csak majd megfogta a kezemet és behúzott az ajtón.

23. fejezet

Vasárnap délelőtt feszülten és izgulva keltem fel az esti Döntés miatt. Nem akarom, hogy a fiúk megint kiessenek. Nem szeretném, hogy Oli összetörjön, bár nem az a típus, de azért féltem. Mi van, ha mégis teljesen tönkretenné az újbóli kudarc? Nem akartam erre gondolni, ezért inkább nesztelenül kikeltem az ágyból Oli mellől, felkaptam a mai szettemet és kimentem a konyhába valami energia dús reggelit csinálni a fiúknak, ugyanis a főzőtudományom kiterjedt a rántottára is. Sőt, már bundás kenyeret is tudok csinálni, szóval ez a kettő lesz a menü. Felütöttem a tojásokat, összekevertem hagymával meg kolbásszal és megsütöttem. Közben a kenyér szeleteket is bebundáztam. A jó illatok hatására a fiúk el kezdtek ébredezni. Benny volt az első.
- Jó reggelt! - köszöntöttem mosolygósan és vidáman, ami eléggé nehezemre esett az izgulás és idegesség miatt.
- Szia! Hát te mi jót csinálsz? - tudakolta.
- Reggelit. Nektek! Remélem, hogy ízleni fog.
- Abban nem kételkedem - felelte nevetve.
- Hát igen! - értettem egyet miközben Oli feneketlen gyomrára gondoltam.
Két perc múlva Sziki és Ya Ou is megjelentek az étkező asztalnál, de az én szőke hercegem még mindig az igazak álmát aludta. 
A konyhában tüsténkedtem, éppen a saját reggelimet készítettem, mikor valaki átkarolta a derekamat hátulról és egy apró csókot lehelt a meztelen nyakamra.
- Jó reggelt! - mondta.
- Neked is jó reggelt! - feleltem és egy csókot nyomtam az ajkaira. - A kaja kint van az asztalon.
- Akkor menjünk enni! Te mit csinálsz még itt?
- Gyümölcssalátát joghurttal.
- Jól hangzik - válaszolta, miközben már el is indult az étkezőasztal irányába.
A laktató és a fiúk által nagyon dicsért reggeli után kapkodósan elindultunk az RTL-be, ahol nem sokkal azután már el is kezdtük az esti döntés próbáját. A fiúknak még meg kellett tanulniuk a közös produkciót, bár kisujjból kirázták. Nagyon ügyesek voltak.
Ahogy telt a nap, úgy lettünk egyre idegesebbek. Folyamatosan nőtt és nőtt a gyomromban a gombóc. Mi lesz, ha kiesnek? Talán semmi. Elfelejtik őket. Nem! Azt nem hagyom! Akkor majd segítek nekik!
Az ebédszünetet majd hogy nem némán töltöttük el. Én próbáltam oldani a feszültséget, de sajnos nem sikerült Katával elterelni a fiúk figyelmét. Olin tudtam csak valamelyest segíteni, ugyanis folyamatosan puszilgattam és bújtam hozzá. Sejtette, hogy miért teszem, és éreztem rajta, hogy ezért nagyon hálás is nekem. 
Az este gyorsan eljött. Egyrészt vártam is meg nem is. Remélem, hogy minden jól fog sikerülni! 
- Nem is mondtam neked, hogy milyen gyönyörű vagy - ölelt át Oli, mielőtt összehívtam volna a szokásos megbeszélést.
- Köszönöm! - leheltem egy csókot az arcára. - Bár azon gondolkodtam, hogy átöltözöm az este tiszteletére.
- Nem kell. Így vagy tökéletes!
Szorosan hozzábújtam, míg nem érkezett meg a többi döntős és stábtag.
- Sziasztok! Hát, be kell valljam nektek, hogy nagyon izgulok értetek! Mindenki tudja a dolgát, és már profin tudjátok az egészet! Ez a hét különleges volt, de mindannyian tökéletesen megoldottuk a feladatainkat. Sok sikert kívánok és jó munkát!
Ezután a show elkezdődött, én pedig Katával a színfalak mögött várakoztunk izgulva. A sztárfellépő és a közös produkció után az eredményhirdetés következett. A gyomrom görcsbe rándult, de a fiúk neve hangzott el elsőként és én nem hittem el. Úristen! Megcsinálták! Tovább jutottak! Katával egymásba kapaszkodva ugráltunk fel s alá a boldogságtól, amikor négy srác csapódott hozzánk.
- Továbbjutottunk! - ugráltak velünk.
- Igen! 
Majd szétváltunk, és Oli felkapott engem utána pedig megcsókolt.
- Köszönöm! - mondta.
- Saját magatoknak köszönjétek! Most viszont menjetek vissza elköszönni a kiesőtől.
- Rendben!
Miután elmentek, Katával tovább ugráltunk. Amíg a fiúk az After-X-ben szerepeltek, addig mi Katával az irodámban beszélgettünk, és tervezgettük a jövő hetet.
- Menjünk aludni! - mondta Ya Ou.
- Jó lenne - értett egyet Benny.
A három srác előre sétált a kisbuszhoz, én pedig a szőkeségemmel lemaradtam.
- Együtt kéne ünnepelnetek. Csak ti négyen, mert a mai nap nagy dolog volt. Értem már itt van Barnabás.
- De én veled szeretnék aludni!
- Én is szeretnék, de nem kellene. Jó éjszakát! - köszöntem el tőle egy csókkal.
- Jó éjszakát.
Utána beültem az autóba, ahol már Kata várt rám.
- Na, hogy ment? - tudakolta.
- Nehezen. Sajnos. De holnap majd látom.
Minél gyorsabban el akartam aludni, hogy hamarabb eljöjjön a reggel, amikor újra találkozhatok Olival, megfoghatom a kezét és beletúrhatok a hajába.