24. fejezet

Reggel az volt az első dolgom, hogy edzőruhába bújjak és lemenjek a kondiba egy órára. Nagyon jól esett és teljesen feltöltődtem. Majd gyors zuhany után a szekrényem előtt egy szál törülközőben állva nézelődtem, hogy mit tudnék ma felvenni, amikor üzenetem érkezett Facebookon. Nem egy, hanem egy millió. Egy percig csak folyamatosan csipogott az Iphone-om. Nagy meglepetésemre Oli volt az.
" Szia! Mit csinálsz? Hiányzol! " meg " Reggeliztél már?" és " Mikor mész dolgozni?"
- Szia! Te is hiányzol nekem. Épp most készülődöm. Még nem reggeliztem. Nem sokára indulok dolgozni. És veled mizujs? Miért nem alszol még? - válaszoltam.
"Nem ugrasz fel hozzánk egy reggelire. A fiúkkal köszönetképpen meglepnénk téged vele. " - írta.
- Fél óra és ott vagyok -  pötyögtem feleletként.
Gyorsan felkaptam egy púder színű nadrágot, egy fehér inget és egy ugyanolyan színű pulcsit. Felraktam egy kis sminket és kifésültem a hajamat és egy egyszerű kontyba kötöttem. Végezetül belebújtam egy szürke magassarkú csizmába meg az egyik szürke kabátomba és felkaptam a táskámat.
Pontban fél óra múlva már ott is voltam a Cordiában.

- Beth! - nyitott ajtót Oli és rögtön át is karolt egy forró csókkal.
- Neked is jó reggelt! - feleltem mosolyogva.
- Hölgyem, kérem fáradjon utánam, megmutatom Önnek az asztalát! - jött oda hozzánk Benny.
- Oh, köszönöm! - mondtam, miközben Sziki elvette a táskámat meg a kabátomat.
- Ma is nagyon csinos, hölgyem! - jegyezte meg Oli, miközben az étkező asztalhoz mentünk.
- Köszönöm - válaszoltam és leültem a szőkeség által kihúzott székre.
- A mai menü a séf ajánlata: zabkása idénygyümölcsökkel és fahéjjal.
- Hmmm jól hangzik!

Nagyon tetszett ez a "köszönöm reggeli".

- És mi a tervetek mára? - tudakoltam tőlük.

- Próba délután, de addig ki kéne találnunk, hogy miket énekeljünk a héten - válaszolta Ya Ou.
- Hát igen, azt nem ártana. És miken gondolkodtok? - tudakoltam.
- Nekem még semmi ötletem sincs - felelte Benny őszintén.
- Hát akkor kapjátok össze magatokat! 
- Igenis! - mondta Oli.
- Viszont nekem mennem kell. Nagyon szépen köszönöm a reggelit! 
Az én szőkeségem egészen az autóig kísért el engem.

- El is felejtettük mondani neked, hogy este tartunk egy laza bulit a visszatérésünk örömére. Kicsit pókerezünk, hülyülünk. Ugye eljössz?

Igazából nem nagyon tudtam, hogy mit feleljek, de amint belenéztem a kiskutya szemeibe, nem volt kérdés.

- Mikorra jöjjek? - kérdeztem tőle mosolyogva.

- Nyolc óra körül.

- Itt leszek, most viszont megyek, mert így is elkéstem már.

- Rendben. Szia! - válaszolt majd egy hosszú és érzéki csókkal köszönt el tőlem, amibe mind a ketten teljesen beleborzongtunk. 

A napom lassan "szokásos" hétfői napnak mondható. Egész nap megbeszéléseim voltak a szombati meg a vasárnapi adással kapcsolatban. Katával teljesen elfáradtunk, de ő is megígérte a srácoknak, hogy jön ma este. Így, mivel 7 órakor végeztünk, csak arra volt idő, hogy gyorsan hazaugorjak a szállodába és átöltözzem. 
Persze gőzöm sem volt, hogy mit vegyek fel. Mivel csak "pókerezés meg hülyülés" lesz, ezért nem akartam kiöltözni. Katát hívtam segítségül.
- Mit vegyek fel? - sikítottam a kagylóba.
- Valami egyszerű, laza de csajos holmit.

Végül emellett az egyszerű  fekete, feliratos ruha mellett döntöttem, amit egy fekete, hosszú szárú csizmával vettem fel. 
Az órámra pillantottam: 10 perc múlva 8 lesz. Utálok késni, bár Oli azt mondta, hogy nyolc körül menjek.
Barnabás már várt rám a hotel előtt, és egy pillanat alatt el is dobott engem a Corvin sétányra. A sarki boltba még beszaladtam egy kis "innivalóért" meg rágcsáért és már rohantam is az én hercegemhez.
Ekkor megcsörrent a telefonom. 
- Szia! Merre vagy? Már mindenki itt van - mondta Oli aggódva.
- Ha kinézel a teraszra, akkor láthatod, amint integetek neked - feleltem nevetve.
- Várlak.
Mire felértem, ő már az ajtóban várt rám. Nem mondott semmit, csak átölelt és megcsókolt. Szeretem az ilyen köszöntéseket!
- Gyere be és érezzük jól magunkat! - invitált be a lakásba.
- Hoztam piát! 
Egy féloldalas mosollyal válaszolt csak majd megfogta a kezemet és behúzott az ajtón.