25. fejezet

Hát be kell valljam, hogy nagyon jól éreztem magam az este. Sikerült mindenkit elvernem pókerben és közben egy kicsit még be is rúgtam. Nem nagyon, csak pont annyira, hogy elengedjem magam, de még ne legyek ciki. 
Szóval tök jól elvoltam, beszélgettem mindenkivel és Katával is nagyon összehangolódtunk. Plusz Olival is minden remekül ment. 
A csapat éjjel 1 óra körül kezdett oszlani, amikor is én felhívtam Barnabást, hogy jöjjön értem. 
A kapualjban dupla búcsúzkodás zajlott: én Olitól, Kata pedig Szikitől. Aztán beültünk a kocsiba és hazavittük a barátnőmet, majd végre én is lefeküdhettem aludni. 
Másnap reggel 7 óra alvás után 9 órakor keltem fel. Azt nem mondhatnám, hogy nagyon kialudtam magam, de boldogan ébredtem. Az első dolgom az volt, hogy a telefonom után nyúljak és megnézzem a friss híreket. Facebookon egy milliónyi üzenet várt Olitól. Mindben azt írta, hogy nagyon hiányzom neki, és hogy valamit kéne ma együtt csinálnunk. Mivel keddenként próbalátogatást szoktam tartani, így lesz alkalmunk megbeszélni egy találkozót. 

 A mai öltözékem lényege a színesség volt, ugyanis fogmosás közben rájöttem, hogy mostanság eléggé sok feketét hordok. Szóval ma mellőzöm ezt a színt. Farmeringet húztam fel egy mintás szoknyával meg egy fehér gyapjú hatású kabátkával és egy bokacsizmával.
Háromnegyed tízre sikerült is elkészülnöm, így nem késtem el.
A délelőttöt azzal töltöttem, hogy az irodában tüsténkedtem. Katával volt pár elintézni valónk, majd az ebéd szünet előtt felhívtam a new yorki "nővéreimet". Általában ők szoktak engem hívni Skype-on, de ma kivételesen én fogom.
Olyan jó volt hallani a hangjukat meg látni őket. Ráadásul azt mondták, hogy lehet, hogy valamikor meglátogatnak. Ennek nagyon örültem.
A skype-olás után Katával elmentünk a Lurdyba ebédelni majd végignéztük az énekesek próbáit. A végére hagytuk a fiúkat, ugyanis tudtuk, hogy náluk sokáig el fogunk időzni.
Amint benyitottunk a szobába, Oli már fel is kapott engem. Sziki valamivel visszafogottabban köszöntötte a barátnőmet.
- Azt hittem már, hogy nem is jössz! - mondta Oli szomorúan miután megcsókolt.
- Sajnos nem tudtunk hamarabb eljönni. Hogy haladtok?
- Jól, nagyon jól! - felelte Szikora Robi.
- Az remek. Akkor szerintem folytassátok, mi leülünk és figyelünk - mondtam.
Katával helyet foglaltunk a kanapén és hallgattuk a fiúkat. Úristen! Ezen a héten még ezerszer jobbak lesznek, mint eddig valaha. Már ha ez lehetséges egyáltalán. Annyira ügyesek és tehetségek! Hihetetlenek!
A próba végeztével megbeszéltük a szőkeséggel, hogy este átmegyek a Cordiába hozzájuk filmet nézni. Ha minden jól alakul, akkor Kata és Sziki is csatlakozik majd hozzánk.
Barnabás a Lurdyból visszavitt minket az RTL-be, ahol már csak körbenéztem, hogy minden jól megy-e, majd mentem is haza, mert már fél hét volt.
Nem volt sem kedvem, sem erőm plusz nem is láttam okát annak, hogy átöltözzem, ezért a székházból rögtön a Corvin sétányra vitettem magam.
Szerintem nagyon kellemes kis dupla randit töltöttünk el négyesben Szikivel meg Katával. Remélem, hogy ők is jól érezték magukat!
Nem akartam ott aludni Olinál, így hazajöttem. Megint nehéz volt a búcsúzkodás, de sikerült!
A szállodában az ágyamban azzal a képpel a fejemben aludtam el, ahogyan megcsókol. Ez már jelent valamit...
Másnap reggel korábban felkeltem, hogy edzek egy kicsit.  
Sikerült egy durva, 90 perces, éhgyomros tornát tartani magamnak, de jól esett, főleg az azt követő tusolás. 
Frissen és üdén felöltöztem a mai napra.Úgy gondoltam, hogy nem tudom tovább mellőzni a fekete színt, szóval egy fekete farmert, egy fekete felsőt meg egy fekete kardigánt vettem fel. Utána sminkeltem és frizurát is készítettem. Sajnos a reggelire nem maradt időm a hosszított edzés miatt, így majd be kell ugranom valahova kajáért.

Barnabás már várt rám a kocsival a hotel előtt.
- Jó reggelt! Hogy vagy? - tudakoltam tőle, miközben beültem.
- Szia! Remekül, köszönöm. Úgy látom, hogy te is jól érzed magad ma reggel.
- Igen. Olyan jót edzettem! 
- Na az szuper!
- Igen, viszont majd be kéne valahova ugrani reggelizni. Szerintem egy meki tökéletes lesz.
Hát így is tettünk. Igazából Amerikában elég sokszor ettem gyors kajákat, de mióta itt vagyok Magyarországon, sokkal egészségesebben étkezem, ami jó.
Szóval kicsi késéssel ugyan, de beértem az irodámba, ahol Kata már várt rám a mai feladataimmal.
- Úgy látom, hogy jó napom lesz ma. Csak 6 megbeszélés? Mi az nekem?
Barátnőmmel csak összenevettünk.
Az ebédszünetemet viszont Olival töltöttem a Camponában. Ott ettünk és közben meghitten beszélgettünk. Próbált rávenni arra, hogy ott aludjak ma este. Én pedig belementem, ugyanis nem tudtam ellenállni neki, olyan aranyosan kérlelt engem. Plusz én is nagyon szeretek vele aludni.
Így hát munka után hazaszaladtam pár cuccért meg ruháért, amire szükségem lehet, majd mentem is hozzá a Cordiába. Leírhatatlan az az érzés, amit akkor érzek, mikor mellette aludhatok el. Hallom, ahogyan szuszog mellettem, hozzábújhatok és érzem, ahogyan dobog a szíve a mellkasában. Imádom!
Hogy mit csinálok?! Úristen! Lehet, hogy kezdek beleszeretni? 
Igazából még mindig nem tudom, hogy mi van kettőnk között, bár szerintem ez intenzív másfél hét után sem probléma.
Másnap reggel mosolyogva keltem fel arra, hogy az én szőke hercegem engem bámul.
- Jó reggelt! - karoltam át a nyakát és megcsókoltam, amire ő hevesen válaszolt.
Eléggé elvesztettük a fejünket egymástól, de sikerült leállítanunk magunkat. 
- Megyek fogat mosni! - ugrottam fel az ágyból és magamra kaptam Oli egyik pulcsiját.
- Direkt kínzol? - kérdezte tőlem.
- Miért? - néztem rá kérdően.
- Azért, mert irtó szexi vagy a pulcsimban.
- Oh, köszönöm! - feleltem és megráztam neki a fenekemet, majd kisétáltam a fürdőbe.
Azután felöltöztem, amit nagyban megnehezített Patocska Úr, de sikerült. Majd sminkeltem és összekötöttem a hajamat egy kontyba. Végül együtt készítettünk reggelit, ami nagyon finom lett.
Barnabást megkértem, hogy ide jöjjön értem ma reggel. 
Olivér lekísért engem az autóhoz, de útközben elmentünk egy újságárus mellett, ami olyan volt, mintha tükörbe néztünk volna. Minden bulvár napilapról mi néztünk vissza. Sikerült valakinek lefotóznia a tegnapi ebédelésünket plusz valaki itt a Corvinon is lekapott engem este. Igazából ez még nem is lett volna baj, ha nem írnak mindenféle hülyeséget rólunk. A cikkeknek semmi köze sem volt a valósághoz.
- Most mi legyen? - néztem Olira kérdőn.
- Nem tudom.