35. Fejezet

Reggel, vagyis inkább délelőtt, mikor felkeltem a szobámban, olyan nyugodtság és boldogság töltött el. Talán attól, hogy újra itthon vagyok. Imádom a hálószobámat, mert olyan gyönyörű. Egyszerű és letisztult, mégis szép. Imádtam azon a kerek, rózsaszín kanapén ülni és olvasni. Jó lenne valamikor visszajönni ide.
Felkaptam a pizsamámra egy köntöst, és szaladtam le reggelizni. Apa már biztosan vár rám.
- Jó reggelt Apa! - mondtam neki és nyomtam egy puszit az arcára.
- Szia Drágám! Hogy aludtál? - kérdezte. 
- Remekül.
Egy hatalmas mosollyal nyugtázta.
- Ma különleges nap lesz - kezdte.
- Miért is? - tudakoltam.
- Majd meglátod. Egyél gyorsan majd kapd össze magad, mert mennünk kell.
Nem kérdeztem, hogy hova, csak tettem, amit mondott. Megreggeliztem, majd felöltöztem. Aztán a limuzinnal elindultunk a belváros felé. 
- Meg is érkeztünk! - mondta, mikor a sofőr az ajtót nyitotta nekünk. Egy ruhaszalon előtt szálltunk ki.
- Ma este lesz egy karácsonyi jótékonysági bál és azt szeretném, hogy te kísérj el engem.
- Szívesen apa! Úgyis régen voltam már bálban.

 Mikor beléptünk, leültettek minket egy hatalmas bőr kanapéra és pezsgővel kínáltak. Majd apa elmondta, hogy mire is lenne szükségünk. 5 perc múlva több tucat báli ruhát hoztak oda nekem. Felpróbáltam kb. 10-et, de apával mindegyikre csak csóváltuk a fejünket, mert egyik sem volt a megfelelő.
- Körbenézhetnék? - kérdeztem az eladóktól.
Úgy meglepődött a kérdésemen, hogy 2 percig levegőt sem vett, majd persze igennel felelt. Gondolom itt nem divat, hogy a vásárló maga keresgél az üzletben. És akkor megláttam, a sarokban megbújva.
Tökéletes és gyönyörű.
- Ezt szeretném! - mutatok rá.
- Ez a ruha nem fog jól állni Önön.
Nem mondtam semmit, csak fogtam a ruhát és eltűntem a próbafülkében. Mi az, hogy nem fog rajtam jól állni? Rajtam minden jól áll, akár egy zsák is.
2 perc múlva kilibbentem az estélyiben és az üzletben mindenkinek elállt a lélegzete.
- Azt hiszem, hogy adja vissza az oklevelét! - állapította meg apa a nőnek.
- Elnézést kérek, szörnyen sajnálom - mondta az eladó bocsánatkérően.
- Apa, ezt szeretném.
- Hát persze, hogy ezt! - ért egyet.
Miután apa fizetett, visszaültünk az autóba. Pár perc múlva megint megálltunk, egy ékszerbolt előtt.
- Apa, ez már tényleg nem szükséges.
- Tudtam, hogy nem akarod majd, így csak kölcsönözni fogjuk. Viszont ezután sajnos el kell válnunk. Elviszünk a kedvenc szépségszalonodba és érted küldök egy kocsit majd.
- Rendben - feleltem.
Majd sikerült fél óra alatt kiválasztani egy fekete gyémánt karkötőt és hozzá illő apró fülbevalót meg egy gyűrűt. Nyakláncot nem akartam, mert szerintem nem szükséges. 
Miután felékszerezett apa, a szépségszalon előtt elváltunk.
- Este találkozunk! - mondta.
- Igen! Puszi!
- Szia Drágám!
Olyan kedvesen fogadtak rég nem látott ismerőseim a szalonban, ahogy nem is gondoltam volna. Gyönyörű hajat varázsoltak nekem, pedikűrt és manikűrt is kaptam, majd végül egy elkápráztató sminket.
- Köszönöm lányok! - mondtam, mikor elköszöntem tőlük.

Egy autó már kint várt rám, ami hazavitt, ahol már csak a ruhámat kellett felvennem és a hozzá vásárolt magassarkút.
Mire elkészültem és lementem a lépcsőn, apa is készen lett.
- Mindenki odáig lesz érted.