36. Fejezet

A limuzin megállt a múzeum előtt. Apa szállt ki először, majd engem is kisegített az autóból az ajtóig vezető vörös szőnyegre. Ezernyi vaku villanás köszöntött minket, majd valaki egy miniinterjút is kért apától.
- És hogy hívják a barátnőjét? - kérdezte az újságíró.
Apával egymásra néztünk és mosolyogtunk.
- Ő  a lányom - feleli nevetve apa.
- Elnézést kérek! - feleli. - Hogy van Elisabeth?
- Remekül, köszönöm.
- Gyönyörűen fest ebben a ruhában - bókol.
Majd tovább mentünk apával. Jól éreztem magam az este. Finomat ettem és finomat ettem, és újra 15 évesnek éreztem magam. Amíg Berlinben laktam apával, minden ilyen eseményre elkísértem. Imádtam vele menni, meg persze a sok szép ruhát meg a készülődést, amivel járt az egész. Lány vagyok, vagyis lassan nő. Talán már nő. Apa nem tudom, hogy honnan érezte meg, mire van most szükségem. De hálás vagyok neki.
Éjfél körül érünk haza, majd rögtön is ágyba dőlök a fáradtságtól. Vele álmodom. Még sohasem tettem, de vele álmodom. Egy barna szemű, barna hajú lánnyal csónakázik egy tavon, én pedig mellettük fuldoklok a vízben, de még csak rám sem néznek. Majd felriadtam. Az Iphone-omon megnézem az időt. 7:57-et mutat. Kikelek az ágyamból, felveszem a köntösömet és lebaktatok a konyhába. Apa már az asztalnál ül és a mai újságokat bújja.
- Jó reggelt! - mondja.
- Jó reggelt Apa! - puszilom meg az arcát.
Majd előkerül a házvezetőnő, és megkérdezi, hogy mit kérek reggelire. Joghurt, gyümölcs és egy kis zabpehely. 
- Az jutott az eszembe, hogy elmennék ma egy kicsit várost nézni, ha nem bánod. Olyan rég csináltam már.
Amióta New Yorkban lakom, egyszer sem jöttem haza, mindig apa látogatott meg.
- Ez remek ötlet. Odaadom a kártyámat és azzal tudsz akkor vásárolgatni.
- Nem a vásárlás a fő célom, sőt! Inkább a városra vagyok kíváncsi, tömegközlekedéssel meg minden. 
- Nem baj, azért vidd el. Hát ha megtetszik valami. Viszont este lesz Benz karácsonyi fogadása és szeretném, hogy ha elkísérnél.
- Szívesen apa! Nagyon szívesen! - felelem mosolyogva.
- Fél 7-re készen itt kell lenned. De akkor mindenképpen kell vásárolnod valami ruhát is.
- Nem - felelem mosolyogva. - Van nálam pár ruha. Felkészülten jöttem.
- Inkább vegyél valamit, szerintem.

Nem felelek, csak egyszerűen felmegyek a szobámba, és előkapom az egyik kedvenc darabomat. Még nem volt rajtam, de gyönyörű. A tegnapi estére túl kivágott lett volna, de mára tökéletes lesz.

Édesapám lélegzete eláll, mikor meglát.
- Tényleg nem kell ruhát venned. Ez tökéletes!
- Köszönöm! - felelem és egy kicsit pukedlizem.
Majd visszamegyek a szobámba és felöltözöm a városnézéshez.

Visszamegyek, befejezem a reggelimet, majd elköszönök apától és a nyakamba veszem a várost. Jó móka lesz.
Az egész délelőttöt múzeumokban töltöm és Berlin látványosságait csodálom. Halomnyi képet csinálok, melyből párat fel is töltök a Facebook oldalamra. Csak ekkor veszem észre, hogy a tegnap esti fotókon már meg is vagyok jelölve. Egész jól nézek ki rajtuk. 
Délben nem voltam éhes, ezért csak beültem egy kávézóba meginni egy lattét. Nagyon finom és jól esett. A délutánom végét mégis csak vásárlással töltöm plusz a szépségszalonomban. Csak sminket kérek és hajgöndörítés. Pontban 6 órakor már otthon is vagyok. Felszaladok a szatyraimmal és felkapom a ruhámat egy hozzáillő magassarkúval. Felveszek még egy műszőrmekabátkát és már megyek is lefelé.
- Pontos vagy. Még mindig! - állapítja meg apa. - Ráadásul gyönyörű. Ma is mindenkit el fogsz varázsolni.
- Köszönöm! - puszilom meg.