41. fejezet

Nem sokkal azután, hogy hazaértem az ürességbe, csöngettek. Tudtam, hogy Kata az, de még valahogy vele sem akartam beszélni. Nem tudom, hogy valaha életemben édesanyám halálán kívül így fájt volna valami nekem. Sírógörcsöt kaptam és nem akartam, hogy bárki is így lásson. A könnyeim nem hagytak alább és már alig jutottam levegőhöz. Csak ültem a padlón és vergődtem. Majd ajtó nyitást és csukást hallottam. Hát persze, hogy Katának is van kulcsa!
- Jézusom! - sikkantott fel, mikor meglátott.
- Próbálj megnyugodni! Levegő be és ki - csitítgatott, de nem sikerült. 
Elájultam. A következő, amire emlékszem, hogy a mentőben térek magamhoz. Kata arca csupa aggodalommal volt tele. Majd megint elvesztettem az eszméletemet. A következő képem a kórházban volt, ahogyan az ágyban fekszem. Kata hangját hallottam. Körbenéztem a szobában és megláttam őt, amint az ablakon kinézve telefonál.
- Herr Rudas, én nagyon sajnálom Betht. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Pánikrohamot kapott, de most már minden rendben lesz. Viszont nem tudom, hogy mivel tudnék neki segíteni.
Nem tudom, hogy apám erre mit válaszolt neki, de Kata így folytatta:
- Ez remek ötlet, köszönöm Uram! Remélem, hogy 10 nap is elég lesz. Jót fog tenni neki a levegőváltozás.
- Köszönöm Uram! Holnap este indulunk is! Viszonthallásra!
Majd megfordult és meglátta, hogy őt nézem.
- Hát felébredtél? Hogy érzed magad? Kérsz egy kis vizet? - tudakolta.
- Apával beszéltél? - kérdeztem vissza.
- Igen, holnap este elutazunk Malibura! Hát nem csodálatos? Nem is mondtad, hogy ezt kaptad karácsonyra!
- És mi lesz a munkával?
- Vannak dolgok, amiket onnan is el lehet intézni. Amúgy azt mondta édesapád, hogy használd a kártyáját! Mindent vegyél meg, ami csak egy kicsit is tetszik - tolmácsolta Kata.
- Remek.
Reggel már távoztam is a kórházból. Otthon Kata segítségével bepakoltam, majd nagy nehezen kituszkoltam a lakásból. Mondván neki is be kell pakolnia. Nem akart magamra hagyni, bár nem tudom, hogy mi történhetne. Az orvosok kiokítottak, hogy mit kell csinálnom, ha pánikrohamot kapok. 
Miután Kata elment, kiültem a teraszra és csak bámultam ki a fejemből. Gondolkoztam, hogy mit is érzek, de a tátongó ürességen kívül semmi más nem volt bennem. 
Nem tudom, hogy mennyi ideig leszünk Malibun, és nem tudom, hogy fog-e ez segíteni rajtam, de azt érzem, hogy ez így nem mehet tovább. Hisz alig egy hónapig voltunk együtt, ha az annak nevezhető. Alig volt néhány randink, és én mégis padlót fogtam miatta. De ez így nem mehet tovább. FEL KELL ÁLLNOM! És meg kell mutatnom, hogy engem nem küldhet senki sem a padlóra. Nem miatta, hanem magam miatt kell bebizonyítanom, hogy túlélem. Van élet rajta kívül is. Ő volt az első, aki iránt szerelmet éreztem, vagy olyasmit. Lehet, hogy ez ő volt az életemben a szikra, amely belobbantott. Megmutatta nekem, hogy képes vagyok a szerelemre...