23. fejezet

Vasárnap délelőtt feszülten és izgulva keltem fel az esti Döntés miatt. Nem akarom, hogy a fiúk megint kiessenek. Nem szeretném, hogy Oli összetörjön, bár nem az a típus, de azért féltem. Mi van, ha mégis teljesen tönkretenné az újbóli kudarc? Nem akartam erre gondolni, ezért inkább nesztelenül kikeltem az ágyból Oli mellől, felkaptam a mai szettemet és kimentem a konyhába valami energia dús reggelit csinálni a fiúknak, ugyanis a főzőtudományom kiterjedt a rántottára is. Sőt, már bundás kenyeret is tudok csinálni, szóval ez a kettő lesz a menü. Felütöttem a tojásokat, összekevertem hagymával meg kolbásszal és megsütöttem. Közben a kenyér szeleteket is bebundáztam. A jó illatok hatására a fiúk el kezdtek ébredezni. Benny volt az első.
- Jó reggelt! - köszöntöttem mosolygósan és vidáman, ami eléggé nehezemre esett az izgulás és idegesség miatt.
- Szia! Hát te mi jót csinálsz? - tudakolta.
- Reggelit. Nektek! Remélem, hogy ízleni fog.
- Abban nem kételkedem - felelte nevetve.
- Hát igen! - értettem egyet miközben Oli feneketlen gyomrára gondoltam.
Két perc múlva Sziki és Ya Ou is megjelentek az étkező asztalnál, de az én szőke hercegem még mindig az igazak álmát aludta. 
A konyhában tüsténkedtem, éppen a saját reggelimet készítettem, mikor valaki átkarolta a derekamat hátulról és egy apró csókot lehelt a meztelen nyakamra.
- Jó reggelt! - mondta.
- Neked is jó reggelt! - feleltem és egy csókot nyomtam az ajkaira. - A kaja kint van az asztalon.
- Akkor menjünk enni! Te mit csinálsz még itt?
- Gyümölcssalátát joghurttal.
- Jól hangzik - válaszolta, miközben már el is indult az étkezőasztal irányába.
A laktató és a fiúk által nagyon dicsért reggeli után kapkodósan elindultunk az RTL-be, ahol nem sokkal azután már el is kezdtük az esti döntés próbáját. A fiúknak még meg kellett tanulniuk a közös produkciót, bár kisujjból kirázták. Nagyon ügyesek voltak.
Ahogy telt a nap, úgy lettünk egyre idegesebbek. Folyamatosan nőtt és nőtt a gyomromban a gombóc. Mi lesz, ha kiesnek? Talán semmi. Elfelejtik őket. Nem! Azt nem hagyom! Akkor majd segítek nekik!
Az ebédszünetet majd hogy nem némán töltöttük el. Én próbáltam oldani a feszültséget, de sajnos nem sikerült Katával elterelni a fiúk figyelmét. Olin tudtam csak valamelyest segíteni, ugyanis folyamatosan puszilgattam és bújtam hozzá. Sejtette, hogy miért teszem, és éreztem rajta, hogy ezért nagyon hálás is nekem. 
Az este gyorsan eljött. Egyrészt vártam is meg nem is. Remélem, hogy minden jól fog sikerülni! 
- Nem is mondtam neked, hogy milyen gyönyörű vagy - ölelt át Oli, mielőtt összehívtam volna a szokásos megbeszélést.
- Köszönöm! - leheltem egy csókot az arcára. - Bár azon gondolkodtam, hogy átöltözöm az este tiszteletére.
- Nem kell. Így vagy tökéletes!
Szorosan hozzábújtam, míg nem érkezett meg a többi döntős és stábtag.
- Sziasztok! Hát, be kell valljam nektek, hogy nagyon izgulok értetek! Mindenki tudja a dolgát, és már profin tudjátok az egészet! Ez a hét különleges volt, de mindannyian tökéletesen megoldottuk a feladatainkat. Sok sikert kívánok és jó munkát!
Ezután a show elkezdődött, én pedig Katával a színfalak mögött várakoztunk izgulva. A sztárfellépő és a közös produkció után az eredményhirdetés következett. A gyomrom görcsbe rándult, de a fiúk neve hangzott el elsőként és én nem hittem el. Úristen! Megcsinálták! Tovább jutottak! Katával egymásba kapaszkodva ugráltunk fel s alá a boldogságtól, amikor négy srác csapódott hozzánk.
- Továbbjutottunk! - ugráltak velünk.
- Igen! 
Majd szétváltunk, és Oli felkapott engem utána pedig megcsókolt.
- Köszönöm! - mondta.
- Saját magatoknak köszönjétek! Most viszont menjetek vissza elköszönni a kiesőtől.
- Rendben!
Miután elmentek, Katával tovább ugráltunk. Amíg a fiúk az After-X-ben szerepeltek, addig mi Katával az irodámban beszélgettünk, és tervezgettük a jövő hetet.
- Menjünk aludni! - mondta Ya Ou.
- Jó lenne - értett egyet Benny.
A három srác előre sétált a kisbuszhoz, én pedig a szőkeségemmel lemaradtam.
- Együtt kéne ünnepelnetek. Csak ti négyen, mert a mai nap nagy dolog volt. Értem már itt van Barnabás.
- De én veled szeretnék aludni!
- Én is szeretnék, de nem kellene. Jó éjszakát! - köszöntem el tőle egy csókkal.
- Jó éjszakát.
Utána beültem az autóba, ahol már Kata várt rám.
- Na, hogy ment? - tudakolta.
- Nehezen. Sajnos. De holnap majd látom.
Minél gyorsabban el akartam aludni, hogy hamarabb eljöjjön a reggel, amikor újra találkozhatok Olival, megfoghatom a kezét és beletúrhatok a hajába.