26. fejezet

Az irodám várójában 10-15 ember várt rám, de mindegyik számomra ismeretlen volt.
- Kata! Kik ezek? - tudakoltam.
- Újságírók. Interjút akarnak tőled.
- Interjút? 
- Igen. Szerintem arról, hogy mi van közted meg Oli között.
- Remek - feleltem majd bementem az irodámba és lehuppantam a székembe. 
Az első dolgom az volt, hogy Olit felhívjam.
- Szia! Van egy kis gond - kezdtem.
- Szia Beth! Mi a baj?
- Itt van pár újságíró nálam az irodában, akik mind interjút akarnak tőlem. Kéne válaszolnom nekik pár kérdésre, de nem tudom, hogy mit.
- Az igazat meg azt, amit te gondolsz.
- Rendben. Köszönöm! Délután találkozunk!
Miután leraktuk a telefont Olival, behívattam az összes újságírót a konferencia termembe. 
Én az asztalfőre ültem, ők pedig körbe.
- Köszönöm, hogy eljöttek - kezdtem. - Nagyon megtisztelő, hogy ennyire érdekli Önöket és az olvasókat az én magánéletem. Ez nekem nagyon meglepő. Mindenki feltehet egy kérdést nekem. Tehát mivel, ha jól számolom, 17-en vannak, így 17 kérdésükre fogok válaszolni. Kezdjük innen! - mutattam a tőlem balra ülőre.
- Milyen kapcsolatban áll Patocska Olivérrel?
Annyira meglepődtem ezen a kérdésen!
- Ismerkedünk, randizgatunk. Azt hiszem, hogy másfél hét után sok mindent még nem lehet elmondani. Következő!
- Mit gondol Olivérről?
- Szerintem egy hihetetlenül tehetséges, szerény srác, aki nagyon kedves, segítőkész és becsületes. Igazából, minden pozitív jelzőt felsorolhatnék.
- Igaz, hogy Olivér előtt Ya Ou-val volt együtt?
- Csak ismerkedtünk, de mind a ketten elég hamar rájöttünk, hogy barátságnál több nem lehet közöttünk - feleltem a majdnem igazságot.
- A fiúk Ön miatt estek ki?
- Nem tartom valószínűnek. A ByTheWay fanok egyszerűen csak elbízták magukat és azt hitték, hogy ha addig szavaztak a fiúkra, az elég lesz, de nem volt. 
- Igaz, hogy az apja miatt kapta meg ezt az állást?
- Az igaz, hogy édesapám kért fel erre a munkára, de meg van hozzá a képesítésem. A Harvardon végeztem média és kommunikáció szakon.
És így záporoztak a kérdések felém, míg nem elértünk a 17. kérdésig. Kíváncsi vagyok, hogy a holnapi lapokba milyen meséket fognak írni.
A nap többi része egy csomó munkával telt, így nem volt időm Olival találkozni, de egész nap chateltünk. Este pedig elmegyünk vacsorázni. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk elbújni az emberek elől, sőt! Az Oktogonnál található Friday's-ben fogunk enni. Ott találkozunk majd 8 órakor.
Miután a fárasztó napom után hazaértem, letusoltam és a szekrényem előtt állva bámultam annak a tartalmát. Hát igen, egy nőnek a legnagyobb problémája az, hogy nincs mit felvennie és azt a semmit nem tudja hol tartani. Velem is ez a helyzet. Csak kerestem és kerestem, de nem tudtam rá akadni a tökéletes szettre, amit ma este felvehetnék. Valamiért ma nagyon ki akartam magam csípni.

Végül ezt a bőr hatású sortot választottam egy egyszerű szürke felsővel. Azt hiszem, hogy nem vittem túlzásba. Viszont egy kicsit elkéstem, ugyanis csak 8 óra 10 percre értem oda az étterembe.
Oli már ott várt rám.
- Szia! - köszöntött engem egy apró csókkal, majd átölelt.
- Szia!
- Annyira hiányoztál egész nap! Ez így nem volt jó.
- Nekem sem tetszett, de annyi dolgom volt. És holnap még több lesz, bár akkor ti is ott lesztek.
- Igen - mosolygott.
Szerintem nagyon jól sikerült a randink, de nem aludtam a Corvinon. Nem szabad mindennap ott éjszakáznom, így fájó búcsút vettünk egymástól.
A lakosztályomba érve, egy hatalmas csokor tulipán fogadott az asztalon egy kis kártyával.
" Még nem tudom, hogy melyik a kedvenc virágod, de remélem, hogy tetszeni fog. A nap minden percében hiányzol! Oli "

Felhívtam őt és megköszöntem neki a virágokat. Mellesleg megjegyeztem neki, hogy pont a tulipán a kedvencem. Hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.