30. Fejezet

Kata:
Láttam, hogy Oli és Beth a teraszon beszélgettek, majd Beth elrohant. Észrevettem, hogy sírt, így inkább utána szaladtam. De mikor leértem a sétányra, sehol sem láttam. Gyorsan tárcsáztam Barnabást, aki kb. 10 perc múlva ide is ért.
- Mi történt? - tudakolta.
- Nem tudom, de szerintem nagy gond lehet. Elrohant a kabátja nélkül, de túl gyors hozzám képest, még magassarkúban is. Autóval szerintem megtaláljuk.

Beth:
Ahogy egyre csak távolodtam a Corvintól, kicsit lassítottam a lépteimen, de még mindig futottam. Kezdtem érezni a lábaimon, hogy fáradnak a magassarkúban és egyre jobban fáztam a ruhámban a szakadó esőben. Majd egyszer csak megtörtént a baj. Megcsúsztam vagy megbotlottam és sikerült egy hatalmasat esnem egyenesen a járdára egy tócsába. Ott feküdtem összekuporodva a földön és zokogtam, mikor meghallottam, hogy egy autó lassít mellettem majd 2 ajtó nyitódott és csapódott. Léptek közeledtek felém.
- Beth! - hallottam meg Kata sikkantását, mikor odaért mellém.
Barnabás nem szólt semmit, csak felkapott és befektetett a hátsó ülésre. Majd hazavittek a szállodába. Ott is felkapott és felvitt engem a szobámba.
- Minden oké? - kérdezte Kata.
Nem feleltem, csak sírtam tovább. A szívem apró darabokra tört.
- Itt maradok veled - mondta.
- Nem kell - hüppögtem - Menj nyugodtan.
- Biztos? Nem akarlak itt hagyni egyedül.
- Megvagyok - biztosítottam Katát.
Végül nagy nehezen magamra hagytak Barnabással.
Az egész éjjelt végigbőgtem és egy hunyásnyit sem aludtam. Csak feküdtem ott az ágyamban és bámultam ki a fejemből. Kata egy milliószor hívott, de nem vettem fel egyszer sem, így délután 3 óra körül átjött hozzám.
- Ezt nem hiszem el! Mi történt? - tudakolta, miközben felhúzta a redőnyt. 
- Ne!- sikítottam.
Nem akartam, hogy felhúzza, mert olyan kellemes volt a sötétben feküdni.
- Kelj ki az ágyból! Nem fekhetsz itt egész nap.
- Dehogynem! Húzd vissza! Kérlek! - mondtam.
- Jó, rendben. Ettél már valamit ma?
- Nem - feleltem.
- Akkor rendelek neked valamit és elmondod, hogy mi történt.
- Szakított velem. Ennyi történt. És nem vagyok éhes és egyedül szeretnék maradni, kérlek. Köszönöm.
Nem kellett többet mondanom, elment.
A napom további részét is az ágyban töltöttem, majd nyolc óra körül aludtam el.