- Pakolok.
- Azt látom, de miért? - kérdezte.
- Na, jó. Muszáj vagyok elmondani most már. Apa vett nekem karácsonyra egy lakást. Itt, Budapesten, mert igaza van, hogy ez itt nem lehet az otthonom. Ez egy szálloda.
- Igen, ez így rendben van. De mi a gond? - mondta Barnabás.
- Az, hogy az a lakás egy luxus lakás és nagyon drága volt. Apának semmi, de itt mindenkinek nagyon sokba kerül. És nagyon sokáig nem akartam elfogadni, de most úgy döntöttem, hogy átköltözöm oda. Ehhez kellene a segítségetek.
- Persze, szívesen - felelték.
- Plusz már ma este elutazom Berlinbe.
- És akkor mikor jössz vissza? - kérdezte Kata.
- Nem tudom. Lehet, hogy nem jövök vissza. Időre van szükségem. Távol innen. De mondtam Kata, hogy gyere el szilveszterezni New Yorkba és akkor találkozunk. A lányok is szívesen látnának.
- Rendben, meglátom.
- Okés. Amúgy nincsen sok cuccom. Csak ruhák, de ahhoz van bőrönd. A bőröndökhöz pedig elkértem a szállodától egy londiner kocsit, ami itt is van. Csak át kell tolni.
- Tolni? - nézett rám kérdően Barnabás.
- Igen, ugyanis itt van a Vörösmarty téren a lakás, az Üvegpalotában.
- És mégis mennyibe került az a lakás? - tudakolta Kata.
- Sokba - válaszoltam.
- Milyen sokba? - kérdezte Barnabás.
- 400 millió Forint.
- Az szép. De elmondhattad volna - mondta Kata.
- Most már elmondtam. Akkor ez a 3 bőrönd jön velem. Ezt leviszem a kocsiba. A többit meg kérlek áttolnád. Mindjárt megyek.
A délután gyorsan eltelt, és azon kaptam magam, hogy magyar barátnőmtől búcsúzkodok. Mondtam neki, hogy jöjjön el hozzám New Yorkba szilveszterezni. Remélem, hogy meglátogat engem. Nem akartam, hogy eljöjjön velem a repülőtérre. Barnabás is csak elvisz és kész. Este nyolckor indul a gépem, fél hétre már kint is voltam, úgy hogy van bőven időm. Először átvettem a jegyemet majd feladtam a bőröndjeimet, így csak egy kézi poggyász maradt nálam.Épp sétáltam keresztül, hogy becsekkoljak, mikor meghallottam őt messziről, amint a nevemet kiáltja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése