37. Fejezet

Az este remekül sikerült és nagyon jól éreztem magam. Azt hiszem, a legjobb döntést hoztam azzal, hogy hamarabb idejöttem. A legeslegjobbat. Katával ma e-mailezgettem egy kicsit. Ő hiányzik a legjobban. Furcsa, hogy ilyen kevés idő alatt milyen jó  barátok lettünk.
A szombati lapok tele vannak velem. Főleg a magyar napi újságok. " A Rudas lány elvarázsolta Berlint " meg " Rudas lábai előtt hever Berlin ". A cikkek csak arról szólnak, hogy milyen gyönyörű vagyok, meg, hogy Berlinbe menekültem a szakítás után. Igen, a lapok megírták a szakítást, mert Oli elárulta nekik. Én egyik újságírónak sem vettem fel a telefont, de ő persze igen. Mindegy.
Ma el kellene mennem ajándékot venni apának és a nagyszüleimnek, de semmi ötletem sincs. Hiszen meg van mindenük. Szóval valami személyes kellene. 
 
A kedd hamar eljött és azon kapom magam, hogy a karácsonyfát díszítjük apával, mamával és papával. Nem engedtem, hogy a személyzet csinálja, én szerettem volna. Úgy hogy mi csináljuk, miközben a háttérben karácsonyi dalok szólnak. Csodálatos! 
A nagyapám karácsonyi partit ad, de nem tudjuk, hogy miért. Biztos, hogy tervez valamit.   
Miután végeztünk a díszítéssel, visszamentem a szobámba és felvettem ezt a gyönyörű piros, pánt nélküli ruhát. Aztán előszedtem a szekrényem a gardróbom mélyéből a becsomagolt ajándékokat. Arra gondoltam, hogy a parti kezdete előtt adom oda őket.
 - Apa, Omi, Opi! - mondom, mikor a lépcsőn megyek lefelé.
- A nappaliban vagyunk - feleli apa.
- Boldog karácsonyt! - köszönök mindegyiküknek, majd mindegyiküknek odanyomom a kezébe egy puszival az ajándékomat. - Gondoltam, inkább a felhajtás előtt.
Apának egy új Rolexet vettem, amelynek a hátuljába belegravíroztattam, hogy szeretlek, apa! Nagyon odáig volt érte. A nagyszüleimnek pedig egy exkluzív digitális fotókeretet vettem, és teleraktam egy milliónyi képpel. Arra gondoltam, hogy ennek örülni fognak, mivel sokszor úton vannak.
A karácsonyi vacsora után, mikor mindannyian a nappaliban beszélgettünk, nagyapámat szót kért.
- Kedves egybegyűltek! - kezdte. - Úgy gondoltam, hogy a mai este remek alkalom arra, hogy bejelentsek valamit.
Döbbenet lett úrrá a helységben.
- Mikor megjelentek a tévék, sok-sok évvel ezelőtt, senki sem gondolta, hogy ekkora hasznot fog hozni. De mégis, nézzetek csak körül! Lassan, 24 éve annak, hogy megalapítottuk az RTL Groupot, amely mára behálózta egész Európát. Viszont közben mind a 12-en megöregedtünk, így eljött az a pillanat, hogy tovább adjuk a stafétabotot. Egyet kivéve, egyikünk gyereke sem vitte tovább a szakmát. Egyet kivéve, engem. A fiam és az unokám is médiát tanult. Az elmúlt pár évben sikerült annyi pénzt összeszednem, hogy kivásároljam a többieket. Így fél éve csak az enyém az RTL Group, de a mai napon ezt a jogomat a fiamnak ajándékozom. Ő lesz a tulajdonos és az igazgató. Az első pár hónapban segíteni fogok neki, de immáron tényleg nyugdíjba akarok vonulni. Kedves Unokám! - néz felém. - Tudom, hogy most nagy kérdőjelek vannak a fejedben. Ne aggódj! Annyira büszke vagyok rád azért, amit az elmúlt pár hétben tettél az X-faktorban. Ezért te is jutalmat érdemelsz. Átveszed édesapád helyét plusz te leszel a magyarországi tulajdonainknak a vezetője. Köszönöm a figyelmet és további jó szórakozást kívánok!
Apával csak tátott szájjal bámultunk egymásra. Ez micsoda? Hogy én? Berlintől keletre minden az én igazgatásom alatt? 
- Apa! - szól apa nagyapa után.
- Ne aggódj, kérlek! Segítek neked.
- Nem erről van szó, apa! Mikor akartad elmondani? És miért pont most? 
Mondanom sem kell, nem nagyon kaptunk válaszokat. De januártól, amikor visszajöttem New Yorkból, alaposan meg fog változni az életem. Ingázni fogok Berlin-Bécs-Budapest és néha Ázsia között. Érdekes lesz, az már biztos. 
Másnap elutaztam New Yorkba, még messzebb Olitól. Amint egyedül voltam, újra előjött minden fájdalom.