18. fejezet

Miután hazamentem, rögtön lezuhanyoztam és bebújtam az ágyamba aludni. Olyan jól éreztem magam a mai nap. Minden olyan tökéletes volt. Ellentétben a reggellel.

Egy világos farmert vettem fel egy fehér inggel és egy homok színű pulcsival meg bokacsizmával. Idáig minden tökéletesen ment. 
Mint ahogy minden reggel, most is lesétáltam Barnabáshoz. Ő már ott várt rám az autó mellett. De most sajnos 2 újság is volt a kezében.
- Jó reggelt! - mondta és a kezembe nyomta a lapokat.
 Kb. 1 percembe telt átfutni az engem érintő cikkeket és dühbe gurulni. De úgy igazán! Amikor annyira mérges leszel, hogy legszívesebben mindent széttépnél, ami a közeledben van, és mindent püfölnél és törnél meg zúznál. Hát ilyen állapotba kerültem.
Próbáltam lenyugodni, és az úton még vagy 20-szor elolvastam újra meg újra az írásokat, de mindig ugyanoda lyukadtam ki: iszonyat mérges lettem.
" A főnök úgy váltogatja a ByTheWayes srácokat, mint más a fehérneműt. Egy héttel ezelőtt még Ya Ou volt terítéken nála, a héten már Olivér. Vagy a fiúk akarnak nagyon benyalni, vagy a főnökasszonynak van sok szabadideje."
A másik kedvencem: " A ByTheWayt a Rudas lány ejtette ki. " A cikk folytatás: " Bennfentesek szerint azért kellett távozniuk a srácoknak, mert komoly nézeteltérés alakult ki Ms. Rudas és Ya Ou Feng között, ugyanis Olivér belépett harmadiknak. "
Amint felértem az irodámba, levetettem magamat a kanapéra és ott fetrengtem. Nem sokkal később Kata lépett be.
- Ne csináld ezt, Elisabeth! Ezeket csak azért írták, mert nem tudnak miről plusz így több példányt adnak el. Ne foglalkozz velük!
- Ügyvéd! - pattantam fel egy ötlettől vezérelve. 
Gyorsan kiborítottam az asztalomra a táskám tartalmát, hogy minél hamarabb megtalálhassam az Iphone-omat. Azonnal tárcsáztam a családi ügyvédünket, aki sokat nem tehet, ugyanis Németországban él és német, de azért felhívtam és felvázoltam neki a helyzetet. Azt mondta, hogy valótlan állítások és becsületsértés miatt perbe lehetne fogni őket, de felesleges. Helyette inkább azt tanácsolta, hogy fogadjak fel egy menedzsert és adjak pár interjút. Hát nem nyugtatott meg!
Az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy fel s alá járkáltam az irodában és a kezemben lévő cikkeket elemeztem. A fejem már zsongott a rengeteg mocsoktól, amit összehordtak rólam meg a fiúkról. Így is olyan nehéz nekik! 
Kata már nem bírt velem. Ott ült előttem a kanapén és a fejével követte az utamat. Balra-jobbra, majd újra és újra.
Egyszer csak valaki hirtelen feltépte az ajtómat és becsörtetett az irodámba. Annyira koncentráltam a járkálásra, hogy nem is foglalkoztam a látogatóval. Még az sem érdekelt, hogy nem is kopogott.
Majd felnéztem, és észrevettem, hogy Oli áll előttem. Erős mozdulattal kikapta a kezemből az újságokat és úgy egybe az egészet kettétépte.
- Ne törődj ezekkel a hülyékkel! - mondta és a két tenyere közé fogta az arcomat.
Kata gyors léptekkel magunkra hagyott minket.
- Te és én nagyon jól tudjuk, hogy mi van köztünk és ez a lényeg! Nem az a sok firkász! Érted?
Nem tudtam megszólalni, úgy hogy csak bólogattam.
- Kedvellek téged! Már mondtam neked! És imádok veled lenni, és nem azért vagyok veled, mert be akarok nyalni nálad. És Ya Ou sem azért volt. És nem miattad estünk ki! 
- De olyan nehéz! - fakadtam ki pár könnycsepp kíséretében.
- Kérlek ne! Nyugodj meg! Ne törődj ezekkel a hülyeségekkel! Velem foglalkozz! Csak velünk!
Bólogattam majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira, amire ő hevesen válaszolt. Kb. 10 perc múlva toltam el őt magamtól nagy zihálások közepette.
- Huhh - mondtam.
- Hát, igen! - felelte Oli mosolyogva.
Ezután megfogta a kezeimet és a szemembe nézett. Így álltunk ott az irodám közepén percekig.
- Mit csinálsz ma este?- tudakolta, megtörve a csendet.
- Hát még semmit. 
- Este a Ring cafeban fog énekelni egy barátom és megkért, hogy menjek el. Nem jönnél velem?
- De, szívesen! Jól hangzik! - feleltem boldogan.
- Amúgy meg fogadj fel egy menedzsert! Szerintem jót tenne. De a te döntésed.
- Ma már te vagy a második, aki ezt tanácsolja nekem, szóval lehet ebben valami igazság - válaszoltam elgondolkozva.
Lehet, hogy tényleg kellene szereznem egy menedzsert. De ehhez fel kellene hívnom apát, és elmondani neki a helyzetet. De ezt nem tudom megtenni. Nem merem, mert félek attól, hogy mit fog szólni a pasi ügyeimhez, amik eddig nem voltak. Most meg idejöttem egy komoly munkát elvégezni, és erre ez történik.
- Mi a baj? - tudakolta Oli, mert a kelleténél tovább elidőztem a töprengésemmel.
- Semmi, semmi! - válaszoltam gyorsan. - Csak azon gondolkoztam, hogy hol keressek menedzsert.
- Hát szerintem ezzel nem lesz problémád.
- Remélem. És amúgy milyen hely is ez a Ring cafe?
- Nem kell kiöltöznöd. Egy teljesen egyszerű kávézó az Andrássy úton, nem messze az Oktogontól. Simán mehetünk tőled gyalog.
- Ez jól hangzik. És pontosan mikorra is kéne elkészülnöm? - kérdeztem tőle, miközben ő a karjaiban tartott engem, és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Hát mondjuk fél nyolcra, mert nyolckor kezdődik.
- Ezt megbeszéltük! - feleltem és egy apró csókot nyomtam az ajkaira.
Pár perc múlva ki kellett bújnom az öleléséből, ugyanis dolgoznom kellett, amit egész délelőtt nem tettem meg. Láttam, hogy lebiggyesztette az ajkait.
- Jaj, sajnálom! - mondtam neki. -  De csinálnom kell valamit, mert reggel óta csak itt nyavalyogtam és ezernyi dolgot kell elintéznem. De nyugodtan maradj itt, közben tudok veled beszélgetni.
- Nem, igazad van. Megyek, majd este találkozunk. 
A jobb kezével finoman megfogta az államat és egy forró csókkal búcsúzott tőlem. Az ajtóban megállt és visszanézett rám egy félmosoly kíséretében, amitől rögtön el is olvadtam.
- Nem tudtál meg valami újat? - tudakolta.
- Sajnos nem. De neked fogok elsőként szólni.
Majd még egy gyors pillantást vetett rám és csak arra lettem figyelmes, hogy az ajtó be is csukódott mögötte, én pedig az üres levegőt néztem. Már most hiányzott nekem, de még magamnak sem akartam beismerni. Épp 3 napja volt az első randink, de nekem mégis olyan érzésem van, mintha ezer éve ismerném. Mintha mindig is az életem része lett volna. És ez nagyon furcsa, de egyben nagyon jó is.