22. fejezet

- De miért nem jó? - tudakolta Ya Ou.
- Szerintem túl nehéz.
- Egyáltalán nem az - felelte Benny.
- Figyeljetek srácok, én nagyon szívesen közreműködök benne. Ha nektek jó, akkor nekem is az - zárta le a témát a szőkeség.
Végül odaértünk az RTL-hez, ahol én szinte kirobbantam az autóból és berohantam az épületbe. Minél távolabb akartam kerülni Olitól és az egész helyzettől.
- Szia Kata! - öleltem át.
- Van valami gond? - tudakolta.
- Oli. Olyan, mint hogyha szomorúbb lenne amiatt, hogy tovább jutottak.
- Micsoda? - nézett rám értetlenül Kata.
- Hát én sem értem. Mindegy. Csináljuk a dolgunkat!
Barátnőmmel beültünk a nézőtérre és onnan figyeltük a próbát. A két mentor tökéletesen megoldotta a feladatot, szerintem remekül sikerült a szám, bár Oli két sort volt hajlandó csak elénekelni belőle. A koreográfiát pedig egyszerűen megoldották: csak besétálnak és egy sorban megállnak.
Közben mi pedig úgy döntöttünk Katával, hogy hátra megyünk és összeállítjuk a fiúk szereléseit estére, mert túl haszontalannak éreztük magunkat a nézőtéren ülve.
Nagyjából másfél óra múlva jöttünk vissza, pont akkor, mikor már a saját dalukat próbálgatták. Bruno Marstól a Locked out of heavent. Végighallgattam egyszer és valahogy nem tetszett. Nem tudtam rájönni, hogy mi nem jó, de valami nem stimmelt. Felálltam a székből és előrébb mentem. A mentorasztalnak dőltem és onnan figyeltem a srácokat. Valami még mindig nem volt jó, de nem tudtam, hogy szóljak-e. Lehet, hogy csak nekem nem jön át a dolog.
- Fiúk! - kezdtem. - Valami nem stimmel. Nem olyan ez a produkciótok, mint szokott lenni. Olyan, mintha mind a négyen külön énekelnétek.
- Igazad van - szólalt meg Oli leghátulról.
- Nem akarok beleszólni, mert a zenei részéhez nem értek, de szerintem több együtt éneklés kellene bele.
- Akkor fiúk, próbáljuk meg úgy! - mondta végezetül Szikora Robi.
A változtatásokkal együtt már sokkal jobb lett, és szerencsére ezt ők is így érezték.
- Hihetetlen vagy! Köszönjük! - szólt Benny.
- Köszönöm! Szerintem tartsatok egy kis szünetet! Az asztalon megterítettünk.
- Köszönjük! - felelték egyszerre.
Nagy meglepetésemre a haspók Oli nem a kaját célozta be, hanem engem. Megállt velem szemben, és megfogta a kezeimet.
- Ugye meg tudsz nekem bocsátani, amiért olyan szemét voltam? Én nem is tudom, hogy mi ütött belém. Talán már úgy gondoltam, hogy kiestünk. És aztán hirtelen jött ez. És most itt vagyunk és próbálunk, és tudom, hogy mind ez neked köszönhető. Én meg tök szemét voltam veled. Ne haragudj kérlek!
- Nem haragszom - feleltem és átöleltem majd megcsókolt.
- Minden rendben lesz - mondtam neki. 
- Tudom.
Majd visszamentek próbálni, én pedig visszaültem Kata mellé.
- Minden rendben? - tudakolta tőlem.
- Igen - válaszoltam egy halvány, de őszinte mosollyal.
- Ennek örülök.
Hajnal háromnegyed négykor döntöttek úgy a fiúk, hogy most már nem próbálnak tovább. Én pedig gyorsan riasztottam a kisbuszt utána meg Katával mindent elpakoltunk. 
Az autóban Oli mellett ültem, aki végig a kezemet fogta, ami nagyon jól esett.
- Nem alszol velem? - kérdezte.
- De, szívesen - feleltem és közelebb bújtam hozzá majd a vállára hajtottam a fejemet.
Annyira jó volt úgy elaludni, hogy átkarol és érzem, ahogyan lélegzik, ahogyan dobog a szíve. Leírhatatlan érzés számomra. Csak akkor vagyok egész és teljes, ha ő ott van velem. Nélküle egyre inkább kezdem magam elveszettnek érezni. 
Délelőtt 10 órakor volt ébresztő, ugyanis a srácoknak is részt kell venniük a főpróbán, rólam nem is beszélve.

Szerencsémre mindig van a kocsi csomagtartójába berakva egy szett nekem, így Barnabást megkértem, hogy jöjjön ide a Cordiába, Oli pedig leszaladt érte.
Ezt az egyszerű virágos ruhát vettem fel egy fekete leggingsszel meg a tegnapi kabátommal, táskámmal és egy bakanccsal.
Amint elkészültünk, már rohantunk is be az RTL-be, ugyanis 11 órakor kezdődött a főpróba. Reggelire nem volt már időnk, ezért telefonáltam Katának, hogy segítsen intézni valamit.
Mire odaértünk, ő már a fiúk öltözőjében terülj-terülj asztalkámat rendezett.
- Hűha Kata! - mondta Sziki, miközben átölelte a barátnőmet.
Aztán mind az öten neki álltunk falatozni. Pontban 11 órakor elfoglaltam a helyemet a nézőtéren és végigpróbáltuk az egész esti adást. A fiúk nagyon ügyesek voltak, mert minden tökéletesen zajlott le. 
- Bármit kértek ebédre, én állom - mondtam nekik utána.
- Ezt ki kell használnunk! - felelte Olivér, miközben hátulról átkarolt.

 - Szóval mit kértek? - tudakoltam tőlük.
- Pizza! - válaszolta Ya Ou.
- Tényleg! - helyeselt Oli.
- Nektek is jó lesz? - néztem Sziki és Bence felé.
Mind a ketten bólogattak, így rendeltem 6 vegyes pizzát.
Míg nem érkezett meg az ételünk, leültünk a büfé elé kávézni, mert kezdtünk elálmosodni, hisz az éjjel egyikünk sem aludt sokat. Utána meg beettünk a pizzából, majd a fiúk eltűntek a fodrászok és sminkesek kezei között, én pedig felmentem az irodámba. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Egyszerűen annyira izgultam a srácokért, hogy nem tudtam leülni és egy helyben maradni. Nem bírtam, így hát fel-alá járkáltam az irodámban. Majd nem sokkal később Kata is csatlakozott hozzám, mert ő is hasonló cipőben járt, mint én.
- Remélem, hogy minden rendben lesz a srácokkal - törte meg barátos nőm a csendet.
- Én is nagyon remélem. Tényleg, mennyi az idő?
- Fél hét - felelte.
- Akkor még fél óra.
Amennyire izgultunk, annyira tökéletesen sikerült minden. Az adás hiba nélkül ment, és a fiúk is remekül teljesítettek. Innentől kezdve már csak szavazókon múlik. Én már vagy 100 db-ot küldtem.
Az élő show után jött még az After-X. Nem beszéltünk semmit Olival, de volt egy olyan érzésem, hogy a mai estét megint a Cordiában fogom tölteni, ezért Barnabás segítségével gyorsan elugrottam pár cuccomért a hotelba, majd visszamentem az RTL-be. A fiúk pont akkor végeztek.
- Már épp kezdtem izgulni, hogy merre vagy. Az egyik pillanatban még ott álltál a kamerás emberke mellett, utána meg eltűntél.
- Dolgom akadt - válaszoltam mosolyogva majd átöleltem az én szőkeségemet. - Olyan ügyesek voltatok ma este!
- Köszönöm - mondta és megpuszilta a fejem búbját.

- Amúgy, - folytatta - mit szólnál hozzá, hogy ha ma este is a Corvin sétányon aludnál? 

Először elmosolyodtam a kérdésén, mert úgy látszik, hogy kezdem már ismerni őt.

- Képzeld, számítottam erre a kérdésre - feleltem és felmutattam a kezemben lévő táskát.

- Akkor igen?

- Igen!

Majd megcsókoltam. 

Az éjszaka ma is rövid volt, de ez a kevés alvás Oli mellett pihentetőbb a számomra mindennél.