1.fejezet

A hosszú és fárasztó repülőút után alig vártam, hogy végre megérkezzem Budapestre. Szerettem ezt a várost, mert szép és kellemes hangulatú, de sosem tartottam az otthonomnak. Az mindig is Berlin volt.

Október 26-a van, és ma van a magyar X-faktor 3. élő showja, ahol én dolgozni fogok. A nevem Elisabeth Rudas, és én vagyok az RTL Group kelet-európai regionális vezetőjének, Andreas Rudasnak a lánya. Édesanyám teljes egészében magyar, édesapám negyed részben. Anya volt az, aki 12 éves koromig magyarul tanított engem és minden évben elhozott ide, amíg rákban el nem hunyt 9 évvel ezelőtt.
 

Igazából nem is értem, hogy mit keresek itt, Budapesten, hiszen a Harvardon végeztem média szakon és azóta is Amerikában éltem, ahol tökéletes volt minden, de apa megkért engem, hogy segítsek a magyarországi X-Faktor lebonyolításában, én, mint a nagyfőnök lánya és tanult szakember. 

Miután összeszedtem a csomagjaimat, a reptér előtt egy autó várt rám, ami rögtön az X-faktor helyszínére vitt engem. Gyorsan felfrissítettem a sminkemet és megigazítottam a hajamat. Be kell valljam, hogy egy kicsit izgultam, hisz csak 21 éves vagyok, és mégis igen komoly és felelősségteljes munkát bíztak rám. 

1 órára értem a stúdióba. Gyorsan kipattantam a kocsiból és besiettem az épületbe. Éreztem, ahogyan a pulzusom egyre jobban gyorsul és gyorsul. 
A bejáratnál ott várt rám egy lány, elég fiatalnak tűnt.
- Jó napot kívánok! Én Kiss Kata vagyok, az Ön asszisztense. Megmutatom az irodáját.
- Elisabeth Rudas - feleltem kurtán.
Felmentünk a lifttel a legfelső emeletre, ahol egy tágas, fényes és modern irodába vezetett, amelybe még egy hatalmas tárgyalóasztal is került. Egy kicsit alakítás azért még rá fog férni, de elsőre jó.
Rögtön kivettem a laptopomat a táskámból, és bekapcsolva leraktam az asztalomra. Neki is asszimilálódnia kell az új környezethez. 

Kata útközben mindenben felvilágosított engem, amiért nagyon hálás voltam neki, de nem mutattam ki, hisz én vagyok a főnöke. Nehéz lesz becsatlakozni ebbe a csapatba, ugyanis ők már jó pár hónapja együtt dolgoznak.

Mikor beléptünk a stúdióba, épp a koreográfus magyarázott valamit a 10 döntősnek, ugyanis ketten már kiestek. 
Észrevettem, hogy mindenki engem néz és sugdolóznak. Nem tudták, hogy ki vagyok, szóval rögtön el kezdtek találgatni. Ráadásul feltűnően szép személyiség vagyok és az öltözködésem is mutatja a rangomat. Kosztüm ceruzaszoknyával, blúzzal és magassarkúval. Ez mindent elárul rólam.

Odamentem a koreográfus mellé és megvártam, míg befejezi, majd megszólaltam.
- Elisabeth Rudas vagyok, és én vagyok ettől a perctől kezdve a főnökötök. Ha valami gondotok van vagy kérdésetek, nyugodtan gyertek hozzám. Tartsátok be a szabályokat és sok sikert kívánok nektek!
Majd leültem az első sorban egy székbe és végignéztem a próbát. Egy fiút rögtön kiszúrtam magamnak . . .