8. fejezet

Csütörtök reggel 7 órakor már ébren voltam, ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatom a szálloda konditermét. Amióta Magyarországra jöttem, még nem is edzettem, szóval már ideje volt. Egy fekete-szürke tigrismintás nadrágot húztam fel egy szürke Nike sportmelltartóval és egy pink Nike cipővel. Leszaladtam az edzőterembe és egy kemény másfél órás edzést nyomtam. Éreztem, hogy mennyire felfrissült közben a testem és a lelkem. 
Életkedvvel és erővel telve mentem vissza a lakosztályomba, ahol gyorsan letusoltam majd elkészültem a munkába. Ezt a fekete szettet vettem fel. A reggelire már nem volt időm, úgy hogy majd valamit vetetek magamnak Katával. Bár az edzés után nem is voltam olyan éhes.

 - Kata! - rikácsoltam az irodámból.
Fél percen belül már ott is volt.
- Elfelejtettem mondani, hogy nem tudtam ma reggelizni, szóval szeretnék valamit enni. Valami finomat de egészségeset! 
- De micsodát? - tudakolta.
- Nem tudom. 
- Rendben.
Majd sarkon fordult és eltűnt. Én az asztalomnál dolgoztam a számítógépen. Ma délelőttre inkább papírmunkáim voltak, amit már fél óra után nagyon untam. Ilyen-olyan kimutatások meg jelentések. Pffffuujjj!
Kata nagyjából fél óra elteltével tért vissza a kezében egy papírzacskóval.
- Remélem, hogy jó lesz - mondta.
Láttam rajta, hogy nagyon meg akar felelni az elvárásaimnak.
Kinyitottam a csomagot, amiben müzli és gyümölcs volt natúr joghurttal leöntve. Nem tudom, hogy hogy találta ki, de pontosan valami ilyenre vágytam.
- Tökéletes! Köszönöm! - dicsértem meg.
- Ennek nagyon örülök!
Miután kiment az irodámból, felmentem a youtubera és beraktam valami zenét.
Egy óra körül, miután már halálra untam magam a sok papírmunkától, amin még a zenehallgatás sem tudott segíteni, felpattantam a székemből. Riasztottam a sofőrömet, majd összepakoltam a cuccaimat a táskámba, és már mentem is el.
A kocsiban ülve megcsörrent az Iphone-m. Ya Ou volt az.
- Szia! Merre vagy? - mondta.
- Szia! Úton a Lurdy felé. Ellenőrzést tartok.
- Csak nem nézel be a mi próbánkra is? - tudakolta.
- Talán.
- Akkor talán utána velem is ebédelhetnél.
- Lehet róla szó.
5 perc múlva már a próbatermükben hallgattam őket. Piszok jók lesznek ezen a héten! Ez a dal nagyon jól áll nekik!
- Na, hogy tetszik? - kérdezte tőlem Sziki.
- Iszonyat jó! Nagyon ügyesek vagytok! 1000 pont a 10-ből!
- Mit szólnátok hozzá, hogyha eljátszanánk Elisabethnek a párbaj dalunkat? - érdeklődött a többiektől Benny.
- Miért ne? - felelte Oli, aki amúgy elég szúrós szemekkel nézett engem, amióta csak bejöttem a terembe.
A srácok elénekelték a számot és annyira szép volt, hogy megkönnyeztem. A lelkemet simogatták a hangjukkal. Gyönyörű volt, de remélem, hogy nem kell majd nekik előadniuk! Nem is kell majd!
- Akkor megyünk ebédelni? 
- Persze! Egy bő félórám van csak.
- Nekem is.
Szóval leszaladtunk a Lurdy éttermeihez és gyorsan vettünk magunknak valami kaját. Aztán leültünk és végigbeszélgettük azt a bő félórát. Amikor felálltunk, hogy elvigyük a tálcáinkat, ő elkapott engem és forrón megcsókolt. Ott, mindenki előtt. Be kell valljam, hogy nagyon jól esett.
Ezután kézen fogva mentünk vissza a próbatermekhez. Legszívesebben vele mentem volna, de tovább kellett ellenőriznem a többiek próbáit is. 
- Ma még találkozunk? - kérdezte tőlem.
- Ha rajtam múlik, akkor igen - feleltem mosolyogva.
- Átjössz este?
- Ott leszek.
Aztán bementem Péterffy Lili próbáját hallgatni. Épp a francia szöveggel bajlódott. Nem tudom, hogy hogyan lesz ebből bármi is szombatra. Az egész délutánom így telt. Hol énekpróbának, hol táncpróbának voltam a tanúja. Néhol bele kellett szólnom a dolgokba, bár nem szívesen tettem.
Hat órakor úgy döntöttem, hogy hazamegyek, vagyis pontosabban a fiúkhoz.
Fél hétkor, mikor odaértem, bekopogtam, de senki sem nyitott ajtót. Ezért előkaptam a kulcsomat és bementem. A lakás üresen fogadott. Szegények még biztos nem végeztek. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Nem nagyon figyeltem oda, mert folyamatosan az ajtót bámultam. De hirtelen meghallottam egy puffanást a lakás másik feléből. Kicsit megijedtem. Talán egy őrült rajongó? A konyhába szaladtam egy serpenyőért és azzal indultam megkeresni a zaj forrását. Halkan, nesztelenül mozogtam, míg el nem értem a folyosó legvégén lévő szobáig. Csak ennek volt bezárva az ajtaja. Mély lélegzetet vettem majd hirtelen mozdulattal benyitottam. Sokkot kaptam mikor megláttam, hogy ki áll a szoba közepén egy szál alsónadrágba. Szöszi úr.
- Ez már felér egy munkahelyi zaklatással! - mondta.
- Sajnálom! - feleltem, miközben magamról megfeledkezve bámultam a testét.
- Khhmm... Van valami a hasamon?
- Jaj, nem! - tértem vissza a valóságba, majd kioldalaztam a szobájából. 
Visszavittem a serpenyőt a konyhába, amikor megláttam egy üveg nutellát a pulton. Az idejét sem tudom, hogy mikor ettem utóljára, ezért elővettem egy tányért és két szelet kenyeret megkentem vele. Épp ott falatoztam, mikor valaki átkarolta a derekamat.
- Végre, hogy megjöttél! - mondtam mosolyogva, majd megfordultam.
- Szia! - csókolt meg.
- Merre jártatok?
- Bevásároltunk. Gondoltuk, hogy főzünk valamit.
- De kis háziasak vagytok! - simogattam meg a kezemmel a mellkasát.
- Köszönjük - felelte Benny.
- És mit fogtok csinálni?
- Miért nekünk kéne, ha van egy nő a háznál? - tudakolta mosolyogva Sziki.
- Ott a pont! De velem nem jártok jól, maximum, ha a konyhában van egy telefon.
Ya Ou csak a sarokba mutatott. Ott lógott a falon a fekete készülék.
- Most használjuk ki a kedvességét, mert éhesek vagyunk és nincs kedvünk főzni? - kérdezte Benny.
Erre mindannyian hangos nevetésben törtek ki. Én is.
- Mit szeretnétek enni? -tudakoltam tőlük.
- Rendeljünk kínait! - felelte Sziki.
- Már van egy! - mutatott Benny Ya Oura.
- Marha poénos! - felelte Ya Ou.
- Nem, csirkés! - mondtam.
Megint hangos röhögés volt a válasz.
- Mi ez a jókedv? - kérdezte a konyhába belépő Patocska Úr.
- Csak elvagyunk - feleltem.
- Jó lesz a kínai? - tudakolta a szöszit Sziki.
- Miért? Tudtok olyat csinálni?
- Nem, Beth azt rendel nekünk.
- Azt rendelek, amit szeretnétek. Meg ahonnan szeretnétek - pontosítottam.
- Nem vagyok éhes - felelte Olivér.
- Micsoda?! - döbbentek le a többiek.
- Megyek aludni. Jó éjszakát!
Az este további része is remekül telt. Nagyon finomat ettünk.
- Ne csináljunk egy új videót a rajongóknak? Beth felvennéd? - vetette fel az ötletet Ya Ou.
- Én szívesen felveszem. De hiányzik a negyedik tag.
- Úgy sem alszik. Tuti csak kockul vagy zenét hallgat - felelte Benny.
- És mit énekelnétek? - érdeklődtem.
- Bastille-tól a Pompeiit? Azt gyakoroltuk a múltkor - mondta Sziki.
- Jó ötlet - értett egyet Benny.
- Szerintem is - helyeselt Ya Ou.
- Akkor megyek, szólok Olinak - állt fel a helyéről Benny.
Kb. 10 perc múlva jött vissza a szöszivel.
- Csak nem aludtál már? - kérdezte Ya Ou.
- Nem. Akkor énekeljünk!
- Mivel vegyem fel? - érdeklődtem. - Jó a saját telefonommal?
- Persze! Teljesen jó - válaszolta Ya Ou. - Köszönjük! - csókolt meg.
- Ezt nem akartam látni! - mondta Patocska Úr.
- Én sem akartam sok mindent látni, mégis láttam - felelte Benny.
Ezen mindannyian hatalmasat röhögtek, kivéve engem. Gondolom, valami történhetett a múltban. Nem kérdeztem rá, ők meg nem magyarázták meg. De különösebben nem is érdekelt.
Felvettük a dalt és szerintem iszonyat jó lett. Annyira profik! Hihetetlen.
Nem sokkal ezután már mentem is haza a szállodába, mert már eléggé későre járt. Ya Ou megint egy iszonyatos csókkal búcsúzott tőlem.