- Lassan menned kéne készülődni.
- Igen, megyek is - felelte.
- Sok sikert kívánok nektek! Remélem, hogy tovább juttok!
- Én is! - mondta és elment.
Felmentem az irodámba és dolgoztam egy kicsit ugyanis nekem már a jövőhéttel is kell foglalkoznom.
7 órakor visszamentem és színpadhoz a stúdióba és mindent ellenőriztem. Pont most volt gyülekező a döntősöknek. Már meg sem lepődtem, hogy Olivér hiányzik.
- Szóljon valaki neki? - kérdezte Kata.
- Nem.
10 perccel később ért oda. Szúrós szemekkel mért engem végig, majd az eligazítás után átvettem a szót.
- Köszönöm a többiek nevében is, hogy ilyen időben ideértél. Látom, hogy mennyire megtiszteled a versenytársaidat. Gratulálok neked!
Láttam rajta, hogy legszívesebben elsüllyedt volna és hogy iszonyatosan utál engem. Mondjuk egyáltalán nem érdekel.
Az este nagyon jól ment, de sajnos el kellett búcsúznunk Eckert Anikótól.
Mivel ma megint egész nap csak reggeliztem, ezért este 10-kor ellátogattam a büféhez, ami még szerencsére nyitva volt. A srácok pont ott ültek egy asztalnál. Láttam, hogy Olivér, aki háttal ült nekem, nagyon magyaráz valamit, de csak akkor hallottam meg, hogy mit beszél, mikor kicsit közelebb értem hozzájuk.
- Egyszerűen utálom ezt a csajt! Apuci beültette a kislányát a vezető székbe, aki most császárnőnek érzi magát. És azok a ruhák? Hírből sem ismeri a színeket, sem a stílust. Borzalom! És amit csinál velem, az komolyan kicsapja nálam a biztosítékot. Nem tudom, hogy mi a baja velem ennek az elkényeztetett, főnökösdit játszó kislánynak. Nem csodálom, hogy senkije sincsen. Se pasi, se barátnő, se család. Senki sem bírja kiállni őt. Nem csodálom.Ő csak egy elkényeztetett plázacica.
Sikerült végighallgatnom az egészet. Mikor a végére ért, odasétáltam mellé és ő pont a szemeimbe nézett és bennem valami összetört. Nem tudom, hogy micsoda, de nagyon fájt. És azt sem értem, hogy miért is érdekelt engem egyáltalán az, amit mondott. De érdekelt.
- Kedves gondolatok - mondtam, majd el kezdtek ömleni a könnyeim. Minél inkább vissza akartam tartani őket, annál inkább folytak és folytak, ezért elrohantam.
Össze szedtem a kabátomat meg a táskámat és elmenekültem a székházból. Nem akartam beülni a kocsiba, mert sétálnom kellett egy kicsit, hogy lenyugodhassak. Még mindig sírtam. Ekkor eszembe jutott, hogy nagyon jól esne egy pohár vörösbor, ezért beültem a legelső bárba, amit megtaláltam. Nem volt egy előkelő hely, de volt náluk elfogadható édes vörösbor. Beültem a legeldugottabb boxba és ott szipogtam magamban.
- Végre, hogy megtaláltalak! - mondta egy hang a fejem fölött. Ya Ou volt.
- Szia! Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle, miközben megtöröltem a szememet.
- Téged. A sofőr mondta, hogy itt vagy. Ne szomorkodj, kérlek.
Közben szorosan magához ölelt és úgy éreztem, hogy talán mégsem vagyok rossz helyen.
- Ya Ou, igaza volt Olivérnek. Mindenben. Egyáltalán nem itt kéne lennem. Amerikában kéne gyakornokoskodnom, nem itt főnökösködni.
- Nem! Te nagyon jól végzed a dolgodat. Oli nevében is bocsánatot kérek, ő magam sem tudja, hogy mi ütött belé, de nagyon sajnálja. És hidd el, hogy jó helyen vagy. Azt csinálod, amihez értesz és nagyon jól végzed.
- Szerinted is szigorú voltam Olivérrel?
- Eddig nem volt senki, aki megmondta volna, hogy mi a dolgunk vagy figyelt volna arra, hogy minden időben menjen. Eddig nem volt főnökünk, de most van. És te remekül csinálod. Kérsz még egy pohár bort?
- Igen, köszönöm.
Felállt és elment a pulthoz. Kb. éjjel egy óráig beszélgettünk és én egyre jobban megnyugodtam. A 2 pohár bor kellemesen ellazított, így fesztelenebbül tudtam beszélgetni.
Mikor kimentünk a bárból, felém fordult.
- Azon gondolkoztam, hogy hazakísérlek, de nem tudom, hogy hol laksz.
- Szállodában, a Váci utcában.
- Szállodában? Ez fura? De miért nem bérelsz valahol inkább egy lakást, és rendezkedsz be otthonosan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése