2014. január 11., szombat

3. fejezet

Reggel olyan éhséggel keltem fel, mint aki 3 hete nem evett. És ekkor jöttem rá, hogy a tegnapi nap a reggelin kívül semmit sem ettem. Szóval gyorsan tárcsáztam a recepciót, ahonnan rendeltem magamnak valami ehetőt.
Míg ők elkészítették nekem a reggelimet, én gyorsan letusoltam. 11 órára már bent kell lennem, mert kezdődnek a próbák. Most pedig már fél 10 van.
Egy szál fürdőköpenyben nyitottam ajtót a pincérnek, mivel nem találtam a cuccaimat. A bőröndjeimet elnyelte a hatalmas lakosztály.
- Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy hova lettek a csomagjaim? - kérdeztem a férfitól.
- Úgy tudom, hogy a szekrényekben vannak a holmijai, hölgyem.
-Tényleg? - mondtam, miközben kinyitottam az egyiket.
És tényleg ott voltak szépen és gondosan elrakva a hatalmas ruhatáram darabjai.
- Köszönöm!
Majd gyorsan felöltöztem a szokásos főnöki szerelésembe. Ma csak egy egyszerű fekete ruhát vettem fel és egy szürke blézerrel meg egy fekete magassarkúval dobtam fel. 
Utána el kezdtem enni a reggelimet, de közben sminkeltem is. Nem sokat, csak alapozót és egy kis szempillaspirált tettem fel. Mikor az órára néztem, negyed 11-et mutatott. Ezért felkaptam a táskámat és rohantam le a recepcióhoz.
- Egy taxit kérnék.
- Elnézést Rudas kisasszony, de van itt Önnek egy autó, amely pontosan a szálloda előtt áll sofőrrel együtt.
Tényleg? - kérdeztem.
- Igen, ha jól tudom, az édesapja intézte.
- Köszönöm - feleltem, majd gyorsan kisiettem. És tényleg ott állt egy Mercedes S osztályú fekete limuzin.

A tegnapi sofőröm állt az autó mellett.
- Jó reggelt kisasszony! - mondta, miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Jó reggelt! - feleltem és közben beültem a jobb oldali hátsó ülésre.
Belülről is gyönyörű volt. Apa kitett magáért. Miközben az RTL felé tartottunk, felhívtam őt.
- Köszönöm az autót! - mondtam neki németül, ugyanis ő nem tud magyarul, annak ellenére, hogy magyar származású.
- Szívesen. Magától, Benztől vettem. Amúgy minden rendben van?
- Igen, nagyon jól éreztem magam tegnap. Minden nagyon jól ment. Remélem ma is így lesz ma is. Most viszont megyek, mert még dolgozom egy kicsit.
Ezután Katát hívtam fel, mert ő már bent volt. Tájékoztatott engem a mai feladatokról és programokról. 
Nem sokkal később már én is a székházban rohangáltam. Pontosan 11 óra volt, de próba még nem kezdődött el, ugyanis egy valaki hiányzott. Patocska Olivér Úr még nem jelent meg a színpadon. Biztosan azt gondolja, hogy neki nem kell gyakorolni. Én nem értem Ya Out, hogy hogyan tud egy ilyen sráccal együtt dolgozni.
- Egy stábtag menjen és keresse meg! Ha 11-kor kezdődik a próba, akkor mindenkinek itt kell lennie 11 előtt 5 perccel. Most mindenki miatta vár. Az egész nap csúszik. Csodás!
A stábtag 10 perccel később jött vissza Olivérrel.
- Mi tartott ilyen sokáig? - dohogtam.
- Reggeliztem - felelte Patocska Úr ártatlanul.
Nem mondtam erre semmit, csak leültem Kata mellé az első sorba és az Ipademen dolgoztunk a próba alatt.
- Egy pillanatra itt maradnátok, kérlek! - mondtam és mindenki visszafordult.
- Nagyon ügyesek voltatok, mindenki tudja a dolgát. Viszont, ki nem állhatom, hogy ha valaki késik. Ha 11 órát beszéltünk meg, akkor 11 előtt 5 perccel mindenki itt van. Szóval, ha még egyszer előfordul, hogy bárki is elkésik bárhonnan, akkor a takarítónők 1 hétig elkerülik a Cordia közelét is. Mostantól van 15 perc szünet!
Gyorsan elmentem a büfébe egy teáért, mikor Tóth Gabival futottam össze,
- Nagyon szigorú vagy! - mondta mosolyogva.
- Muszáj. Nem késhetünk.
Visszaültem a nézőtérre, és néztem, ahogyan lassan visszaszivárognak a színpadra. Egy valaki megint nem ért időben vissza: Olivér.
- Úgy látszik, hogy le is mondhatom a takarítókat. Mindenki köszönje meg Patocska Úrnak.
A többiek eléggé csúnyán néztek rá, ő pedig majd megölt a tekintetével engem.
A próba után mindannyian készülődni mentek, kivéve Ya Out, aki odajött hozzám. Persze nagyon örültem neki.
- Nem iszunk valamit a büfében?  -  kérdezte.
- De, igen - feleltem mosolyogva.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése