2014. január 11., szombat

2. fejezet

Szóval az a srác. Megláttam és teljesen kész lettem tőle. Sötétbarna haj és szem, kreol bőr és ázsiai felmenői lehetnek. Ráadásul magas és nagyon helyes. Egyszerűen tökéletes.
Egész próba alatt őt bámultam miközben Katával el kezdtem csinálni a munkámat. Egész jól haladtunk benne, de a fejemben csak a ő járt. Mint kiderült,az egyik csapatnak a tagja, pontosabban a Bytheway egyik énekese. Oh, Istenem!

A próba után mindenki eltűnt a sminkszobákban és a fodrászok kezei között, így felmentünk az irodámba, ahol tovább folytattuk a munkát. Azt hiszem, hogy nem fogok unatkozni karácsonyig. 

6 óra körül lerohantam a stylisthoz, hogy estére adjon nekem valami ruhát. Nem nagyon értettük meg egymást, ugyanis borzalmasabbnál borzalmasabb darabokat mutatott nekem, míg végre megtaláltuk a tökéletes darabot. Egy királykék ruhát. Szóval gyorsan levettem a szoknyát és a blúzt magamról, majd átöltöztem. A sminkest és a fodrászt kihagytam.
 












Miután végeztem, rohantam a színpad mögé körbenézni, hogy hogyan haladnak a dolgok. Pont a folyosóról a másikra fordultam be, mikor összeütköztem valakivel. Nagyot koppant egymáshoz a fejünk, én pedig talán egy kicsit az eszméletemet is elvesztettem, de a fiú erősen tartott a karjaiba. Mikor felnéztem, nem hittem a szememnek. Az a srác tartott a kezeiben, akit annyira néztem a próbán. Ya Ou. 
- Elnézést kérek főnökasszony - mondta.
- Elisabeth - nyújtottam a kezemet.
- Ya Ou - felelte.
Majd rám mosolygott és továbbment, én pedig még 5 perc múlva is utána bámultam. Amerikában valami gond lehet a fiúkkal. Ott egyik sem volt ilyen hatással rám. Sőt!

Miután összeszedtem magamat, folytattam tovább az utamat a színpadig. A háttérben már nagy sürgés-forgás volt.
Rengeteg ember mutatkozott be nekem egyszerre. Az összes stábtag, a zsűri, a műsorvezetők. Mindenki. Majd felmentem a vezérlőbe. Tartottam nekik egy kis beszédet, majd ők is kezet fogtak velem és elmondták a nevüket. Ezután visszamentem a színpad mögé, ahol már ott állt a 10 döntős. Eléggé nagy hangzavar volt.
- Egy kis figyelmet szeretnék kérni! - kezdtem. - Habár nem voltam eddig még itt, az RTL Group nevében is szeretném megköszönni nektek azt a rengeteg munkát, amit az elmúlt pár hónapban végeztetek. Becsületre méltó. Csak annyit szeretnék még mondani, hogy nem véletlenül nézi hétről hétre több, mint 2 millió ember az X-faktort, szóval így tovább! Köszönöm! - fejeztem be.
Némi tapssal köszönték meg a kis beszédemet, majd mindenki ment tovább a dolgára. Én is. 

Eléggé stresszes este elé néztem, bár úgy éreztem, hogy Katával az oldalamon bármit meg tudok csinálni. 
A műsor remekül sikerült és minden tökéletesen klappolt. Fantasztikus érzés volt az egész este. Legszívesebben minden nap ezt csinálnám. 

Öröm ittasan mentem fel az irodába a holmijaimért, mikor Olivérrel futottam össze, a Bytheway egy másik tagjával. 
Egyáltalán nem tudtam azt összetenni magamban, hogy egy olyan srác, mint Ya Ou, hogy kerülhet egy Olivér féle srác mellé. Gyerekesnek tartom és egyáltalán nem vonzó a világító szőke hajával. Bár ahogy hallottam, a kislányok oda vannak érte.
- Nagyon jól áll ez a ruha a főnökasszonyon! - mondta.
- Köszönöm! Ti pedig nagyon jók voltatok. Gratulálok. Most viszont, ha megbocsájtasz, mennem kell. Holnap korán kezdünk. Neked pedig az After-X-ben kellene lenned!
- Reklám van. - felelte.
- Rendben. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! - mondta, majd elsietett a stúdió felé.
Én pedig végre hazamehettem az Iberostar Grand Hotelbe. Gyönyörű lakosztályt kaptam, de amint ledőltem az ágyba, el is aludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése