6. fejezet

Nagy nehezen elaludtam és másnap reggel hatalmas vigyorral az arcomon keltem fel. Este mozi Ya Ou-val!
Mire letusoltam és felöltöztem, a reggelim már ott állt a nappaliban. Gyorsan megettem és szaladtam az RTL székházba. A kocsi a sofőrömmel már ott állt a szálloda előtt.
- Jó reggelt kisasszony! - nyitotta ki nekem a kocsiajtót.
- Jó reggelt - feleltem mosolyogva.
 A reggeli csúcsforgalom ellenére is sikerült beérnem 10 órára. Kata már várt rám.
- Rossz hírem van - fogadott engem.
- Neked is jó  reggelt! - mosolyogtam.
- Tényleg rossz hírem van.
- Nem tudod elrontani a mai csodás napomat. Mi a baj? - tudakoltam, miközben leültem az íróasztalom mögé.
- Ma rengeteg dolga lesz. 3 megbeszélés, 11, 14 és 17 órakor. 
- Hát ez remek! 17 órakor? De nekem 7-re a Corvinnál kellene lennem. És az sem ártana, ha másik ruhában lennék.
- Attól tartok, hogy nem biztos, hogy ez össze fog jönni.
- Én is. Mindegy! Kezdjünk hozzá!
Szóval így telt a napom. Sok-sok munkával, de szerencsére minden rendben ment. A délután 5 órai találkozóm sikerült a legjobban, de másfél órásra sikerült, így fél órám maradt odaérni a Corvin mozihoz a belvárosból. Átöltözni esélyem sem volt. Ez van.
Gyorsan bepattantam a kocsiba, és 20 perc múlva már a Corvinnál voltam. Pont Ya Ouval találkoztam szembe.
- Szia! - ölelt át mosolyogva.
- Szia! - feleltem én is.
- Hogy vagy? - kérdezte, miközben megfogta a kezemet, és így sétáltunk el a moziig.
- Most már jól. De elég nehéz napom volt. Gondolom, nektek is.
- Hát igen. Eléggé sok énekpróbánk van. Meg ruhapróba. Meg táncpróba. Meg próbapróba.
Ezen mind a kettőnk hatalmas nevetésben tört ki. Ezután megvettük a mozijegyeket és elfoglaltuk a helyünket. Egy iszonyatosan vicces filmet néztünk meg, amit mind a ketten végigröhögtünk. 
- Fáj a hasizmom! - mondtam szomorúságot tettetve.
- Nekem is! - ölelt át.
Éreztem, sőt tudtam, hogy meg akart csókolni, de nem mert. Vacillált és félt. Pedig tegnap este óta arra várok, hogy megtegye. Azt akarom, hogy újra az ajkaimon legyenek az ő puha és édes ajkai.
- Beülünk valahova egy italt meginni? - kérdezte.
Az órámra pillantottam. Fél 10 körül volt.
- Szívesen - bólintottam.
A Corvin sétányon kéz a kézben sétáltunk végig, és közben egy jó helyet kerestünk.
- Mit szólsz ehhez?
- Szerintem tökéletes lesz! - mosolyogtam.
Megittunk egy-egy pohár bort és közben beszélgettünk. Nem tudtunk kifogyni a témákból. És ez annyira tetszett. Annyira helyes és jóképű, ráadásul jó társaság is, mert vicces és intelligens. Egyszerűen tökéletes.
- Nem jössz fel egy kicsit? - kérdezte.
- De, szívesen.
Kézen fogva sétáltunk be a lakásukba. 
- Sziasztok! - köszöntünk a nappaliban ülőknek.
Patocska Úr ránk nézett, aztán a kezünkre. Láttam rajta, hogy mérges lett vagy szomorú. Ne, tudtam eldönteni. Mindenesetre felállt az addigi helyéről és megindult a szobája felé.
- Jó estét főnökasszony! Kérem, hogy írja meg e-mailben, hogy mikor és hol kell kezdenem a takarítást.
- Ugyan, az rég volt! Már el is felejtettem.
A takarítós dolgot tényleg el felejtettem, de amiket mondott rólam, azt nem. Még mindig égették a szavai a szívemet, ami nagyon fájt, de még mindig nem tudtam rájönni, hogy miért is érdekel engem.
Ezután leültünk a nappaliba a többiekhez és ott beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam és szerintem a többiek is. Éjfél körül indultam haza.
- Mész is? - tudakolta szomorúan Ya Ou.
- Muszáj. Holnap már szerda van. Ha jól tudom, ti jöttök próbálni a színpadra.
- Igen.
- Akkor ott találkozunk - feleltem és közben végigsimítottam egyik kezemmel az arcát.
Erre ő elkapta a derekamat és közel húzott magához, majd megcsókolt. Remegtem. Minden porcikám tűzben égett, de élveztem és többet akartam. Kb. 5 perc múlva tolhattam el magamtól. Ekkor láttam meg rajta, hogy ő is teljesen felhevült.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha most megyek! Jó éjt!
- Jó éjt!