- Főnökasszony! - kiáltott utánam Kata.
Megálltam és ránéztem a kisírt szemeimmel.
- Mi történt? - tudakolta kétségbeesetten.
- Hülye voltam. Mit kell csinálnom?- A táncosok akarnak valamit kérdezni. Plusz Lilunak nem tetszik a ruhája, ezért hisztizik.
Kb. 1 óra alatt elintéztem minden dolgomat, ezért felmentem az irodámba relaxálni. Meg nem akartam összefutni senkivel. Legfőképpen Ya Ouval nem.
Megigazítottam a hajamat és a sminkemet, aztán két órán keresztül bámultam kifelé az ablakon. Próbáltam összerakni magam. Próbáltam rájönni az érzéseimre, de nem ment. Bármire is gondoltam, minden komplikált volt. Semmi egyszerű. Semmi.
Éreztem, hogy nem tudok dolgozni, de nem bírtam megmaradni tovább egy helyben. Azt már elhatároztam, hogy holnap reggel futok egy margitszigeti kört, de most is akartam valamit csinálni. Bármit, csak ne kelljen bezárva lennem.
- Kata! - kiáltottam.
- Igen.
- Eltűnhetnék 7 óráig? Tudnád tartani addig a frontot? - kérdeztem tőle.
- Persze! Hiszen már minden sínen van. De ha bármi adódna, akkor telefonálok.
- Köszönöm! - feleltem neki hálásan és felkapva a táskámat meg a kabátomat kiviharzottam az épületből. A kocsi már ott várt rám.
- Hova lesz az út, hölgyem? - tudakolta a sofőröm.
- Nem tudom. Lehetne, hogy csak úgy kocsikázzunk a városban össze-vissza?
- Igen.
- Akkor menjünk! - mondtam. - De 7 órára vissza kell érnem.
- Rendben.
Aztán a motor halk dörrenéssel beindult és a kerekek elkezdtek gurulni. Kb. 1 órája kocsikáztunk már a városban össze-vissza, mikor megszólaltam:
- Hogy hívják? - kérdeztem a sofőrtől.
- Barnabás vagyok, hölgyem.
- Kérlek, tegezz! Hisz fiatalabb vagyok nálad.
- Köszönöm ...
A nevemet akarta mondani, de rájött, hogy nem tudja. Ez nagyon rosszul esett. Arra sem méltattam szegényt, hogy bemutatkozzam neki. Egész héten csak nyitogatta és csukogatta nekem a kocsi ajtaját és fuvarozott engem, de én még el sem mondtam neki a nevemet.
- Elisabeth.
- Köszönöm, Elisabeth.Van valami baj?
- Minden - feleltem.
- Ha beszélnél róla, szívesen meghallgatlak.
Nagyon hálás voltam a szavaiért. Pár percig gondolkoztam, hogy elfogadjam-e, de aztán végül elmondtam neki az elmúlt 1 hetemet. Közben még mindig Budapesten kocsikáztunk.
- Ez tényleg nehéz ügy. De biztos, hogy nem Ya Ou iránt érzel valami?
- Nem biztos. Ha éreznék iránta valamit, akkor még mindig zokognom kéne, nem?
- Nem feltétlenül. Az attól függ, hogy milyen típus vagy. Lehet, hogy a magadban őrlődés jelenti azt, hogy érzel iránta valamit.
Így folytattuk tovább a beszélgetést, míg nem pontban 7 órakor leparkolt az RTL székház előtt, ahol már hosszú sorokban kígyóztak a nézők.
- Köszönöm neked! Nagyon sokat segítettél! Legközelebb rólad beszélgetünk! - köszöntem el tőle mosolyogva.
Miközben a stúdióba mentem, azon tűnődtem, hogy milyen kedves srác is Barnabás. Nem helyes, de intelligens és aranyos. Örülök, hogy ő a sofőröm!
Miután odaadtam a táskámat meg a kabátomat Katának, a színpad mögé rohantam. A döntősök már ott álltak és vártak rám. Ya Ou is ott volt. Nem tudtam ránézni, de éreztem, hogy engem figyel.
- Hát itt vagyunk! Alig egy óra és kezdünk! Remélem, hogy mindannyian készen vagytok és összeszedtétek magatokat! Sok szerencsét kívánok nektek!
Majd elindultam volna fel az irodámba, amikor valaki elkapta a kezemet. Annyira már ismertem az illetőt, hogy tudjam, ő volt az. Ya Ou.- Jól vagy?- tudakolta, miközben a szemeimet fürkészte.
- Igen, remekül! - mosolyogtam.
Próbáltam minél természetesebben viselkedni, nehogy észrevegye rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Akkor jó.
Majd kihúztam a kezemet az övéből és elsétáltam. Utálom ezt! Ha azt mondta, hogy vége, akkor tegyen is úgy, hogy vége! Ne csinálja ezt velem! Talán tényleg érzek valamit iránta?
A show, ellentétben az én érzéseimmel, remekül sikerült. Minden úgy történt, sőt, talán jobban, mint ahogy terveztük.
Gondoltam rá, hogy megnézem az After-X-t, de végül nem volt kedvem maradni. Szerettem volna valakivel beszélgetni és tanácsot kérni. Pont Kata jött velem szembe.
- Mit csinálsz ma este? Ráérsz 1 órára a főnököd hülyeségeit hallgatni egy koktél mellett?
- Szívesen teszem.
- És kérlek, hogy tegezz!
- Köszönöm, úgy lesz!
Nem akartam semmilyen puccos helyre menni, ezért egyszerűen csak beültünk abba a pubba, ahol múlt hét vasárnap iszogattam. Ya Ouval. Na, mindegy.
- Mi a baj? - kérdezte Kata.
- Tényleg borzalmas vagyok?
- Hát...
Kövit!:'))
VálaszTörlésJön! :)
Törlés