11. fejezet

- Az vagyok? - kérdeztem.
- Nem vagy borzalmas! Csak látszik, hogy nem vagy önmagad. Látszik, hogy te nem ilyen vagy.
- Tényleg?
Teljesen ledöbbentem. Igaza lehet, hisz én tényleg nem ilyen vagyok. Sohasem voltam ilyen. Nem jól csináltam eddig a dolgokat. Nagyon nem jól.
- Figyelj, szerintem nem kell így viselkedned, mert enélkül is tiszteletet parancsoló lennél. És látszik, hogy te vagy a főnök. Szóval inkább légy önmagad, és akkor mindenki sokkal jobban el fog fogadni.
- Kibeszélnek, ugye? - kérdeztem.
Egy percnyi habozás után válaszolt csak:
- Igen.
- Csúnyákat mondanak? - tudakoltam.
- Hát, annyira nem, mint Oli, de nem te vagy a kedvencük. Sem a stábtagoknak, sem a versenyzőknek. Tudod, hogy mit fogsz csinálni?
- Igen. Azt hiszem. Jössz a holnap esti partyra? 
- Hát persze! Mindenki ott lesz, aki számít. Miért? Te is eljönnél?
- Igen. Ott leszek. De az első lépés, hogy amint hazaértem a szállodába, előszedem a ruháimat, a saját stílusú darabjaimat. Aztán reggel elmegyek futni a Margitszigetre. Dél körül meg elmegyek keresni egy irtó szexi ruhát az esti partyra, ahol önmagam leszek és hatalmasat fogok bulizni. Mit szólsz hozzá?
- Remek terv! - helyeselt mosolyogva.
- És mi van veled? Ne csak én legyek a téma!
- Hát nem sok. Dolgozom. Most ez az első.
- Semmi pasi? - tudakoltam. - Hisz olyan gyönyörű vagy!
- Mintha te nem lennél gyönyörű, de azért köszönöm. Nincs most senki.
- Nem is alakul? - kérdeztem.
- Nem.
Nagyon jól elbeszélgettünk pár pohár bor mellett. Kezdtem úgy érezni, hogy talán még sem vagyok annyira egyedül, csak még nem nyiltam meg. Plusz nem is önmagam voltam. Szóval holnap reggeltől visszatér a régi, az eredeti Elisabeth-Anne Rudas.
- Ugye tudod, hogy nagyot csalódtam benned. Pozitívan - mondta Kata.
- Hát, köszönöm! Meg azt is, hogy meghallgattál. Gyere, hazaviszlek!
- Köszi!
Miután hazaérkeztem a lakosztályba, tényleg úgy tettem, ahogy mondtam: az összes új ruhámat, amit nem megfelelőnek ítéltem az eredeti Elisabethnek, kidobáltam a szekrényből az ágyamra. Arra gondoltam, hogy majd elajándékozom őket, mert nem volt szívem kidobni. Ahhoz túl drágák és márkásak.
Vasárnap reggel az volt az első dolgom, hogy futó ruhába bújjak, majd elsétáltam a villamosig. Nem akartam kocsival kivitetni magam a szigetre. Így inkább a tömegközlekedést választottam.

Nagyon jól esett és teljesen felfrissített a szabad levegőn való mozgás. Éreztem, hogy a testem elfárad, miközben a lelkem és az elmém teljesen megújul.
Visszafelé is villamossal mentem, majd a szobámban letusoltam és a szekrényem előtt álldogálva azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Ez azóta nem fordult elő, hogy idejöttem. Látszik, hogy kezdek visszatérni az eredeti énemhez. 
Nagy nehezen végül ezt a türkiz ruhát választottam, amihez egy hosszú, fekete, magassarkú csizmát vettem fel. Előkerestem még egy fekete, nagy, pakolós táskát és egy ugyanolyan színű szövetkabátot, amit direkt nem gomboltam be.
Hát akkor irány! 
Barnabás már ott várt engem az autó mellett.
- Jó reggelt Elisabeth!
- Jó reggelt! - feleltem, majd beültem a hátsó ülésre.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Jobban, mint tegnap. Annyira jól esett a Katával való beszélgetés! Meg a ma reggeli margitszigeti kör.
- Micsoda? De hát, hogy jutottál oda? - kérdezte meglepődve.
- Egyszerűen. Tömegközlekedéssel.
- Tényleg? - csodálkozott.
- Nem vagyok annyira elveszett!
- Viszont nagyon jól nézel ki ma! Sokkal jobb, mint azok a szürke, irodista ruhák.
- Köszönöm.
- És hogy telt az estéd? Voltál valamerre? - kérdeztem Barnabástól.
- Hát miután hazaértem, megnéztünk egy filmet a barátnőmmel. Aztán aludtunk. És te?
- Kiválogattam a ruháimat. Tényleg? A barátnődnek nem kellenek véletlenül irodista ruhák?
- Hát, megkérdezem tőle. Köszönjük!
Nem sokkal később meg is érkeztünk az RTL székházához. Barnabás kinyitotta nekem az ajtót, és én, miközben kiszálltam, éreztem, hogy valami megváltozott. Nem olyan volt ez az egész, mint az elmúlt 1 hétben. Valami más lett, de sokkal jobb. Talán azért, mert elengedtem az általam kreált Rudas főnökasszonyt.
Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be az épületbe, ahol már Kata várt rám. 2 puszival köszöntöttem őt. Láttam, hogy kicsit meglepődött, de örült neki.
- Hogy vagy? - tudakoltam.
- Nagyon jól! Alig várom már az estét! Olyat fogunk bulizni! 
- De még milyet! - feleltem nevetve - Most jut eszembe! Tudnál nekem szerezni a Sugarbirdhöz valamilyen telefonszámot? 
- Hát persze!
- Köszönöm. És mit kell csinálnom? 
- Próba - felelte.
- Rendben! - mondtam és közben odaadtam neki a kabátomat.
- Köszönöm.
- Nagyon csinos vagy, remekül áll ez a szín! 
- Köszönöm - válaszoltam mosolyogva.
A táskámmal a kezemben mentem a stúdióba. Nem volt kedvem leülni, ezért a zsűri asztalnak támaszkodtam. Elővettem az Iphone-mat és azt nyomogattam pár percig, amikor is megéreztem, hogy valaki engem bámul. Felnéztem, és megláttam, hogy Patocska Úr, aki a színpadon állt éppen, engem nézett. Nem tudtam semmit sem leolvasni az arcáról. Majd megjelent mögötte Ya Ou, aki rögtön odarohant hozzám, és leült mellém az asztalra.
- Szia! Nagyon csinos vagy!
Nem néztem rá. A színpadon álló Olivéron volt még mindig a tekintetem, akinek egyre jobban összeszűkültek a szemei. 
- Hello.
- Na, mi a baj? - tudakolta.
- Semmi baj sincs! Csodásan indult a reggelem. Most viszont mennem kell. Dolgom van.
Majd felpattantam és elviharzottam. A stúdió ajtajából visszanéztem, és láttam, hogy a szöszi mosolyogva tekint utánam, Ya Ou viszont mérgesen bámult maga elé. 
Előkaptam a telefonomat, és Katát hívtam.
- Megvan a szám? - kérdeztem tőle.
- Igen. Átküldtem e-mailben. 
- Remek! Köszönöm.
Megnyitottam a fiókomat és rögtön tárcsáztam.
- Szia! Elisabeth Rudas vagyok az X-faktortól.
- Szia! Igen, tudom! Én Dukai Regina vagyok. Miben segíthetek?
- Kellene nekem S.O.S egy szett egy mai esti partyra. Ha most elmegyek hozzátok, akkor van ott valaki?
- Igen, de nem sokára én is ott leszek. Menj be nyugodtan, odaszólok, jó? - mondta Regina.
- Hát persze, köszönöm.
Majd kisétáltam a kocsihoz és elhajtottunk a Sugarbird főhadiszállására. Az a hely! Mintha a mennyországba csöppentem volna!
- Szia! - köszöntem az ott lévő lánynak.
- Gondolom te vagy Elisabeth!
- Igen!
- Gyere, erre vannak a ruháink. Mit is keresel pontosan?
- Ma este lesz egy nagy party. Szóval valami elegánsat, de mégis szexit.
Odaadott nekem vagy 10 ruhát. Az első kettő egyikünknek sem tetszett rajtam, de a harmadik tökéletes volt. Sőt, még annál is jobb volt. Olyan szexi voltam benne, hogy magamra sem ismertem.