12. fejezet

Hát ebbe a fekete csipke overallba szerettem bele teljesen. Annyira tökéletesen állt rajtam, mintha rám öntötték volna. Ebben extra szexi leszek ma este. 
- Köszönöm! - feleltem, majd sietősen távoztam, mert késésben voltam.
Miután bepattantam a kocsiba, Barnabást egy pláza felé irányítottam.
- Ez jó lesz? - kérdezte tőlem, miután leparkolt az Aréna pláza előtt.
Gyorsan beszaladtam a legelső cipőboltba és kiválasztottam egy fekete platform magassarkút. Nem akartam semmi extrát, mert az overall már eléggé az, bár a laptáskám végül ezüst színű lett.
Visszarohantam az autóba Barnabáshoz.
- Siessünk!
Délután 4 óra körül visszaértem a stúdióba. Felmentem a vezérlőbe megbeszélni, hogy mi hogy legyen, majd a stábtagokkal is értekeztem. Mindenki sokkal kedvesebb volt hozzám, mint eddig, és ez nagyon jól esett.
Utána beültem az irodámba és dolgozgattam egy kicsit. Fél 7 körül beültem a fodrászhoz és a sminkeshez, és megkértem őket, hogy varázsoljanak belőlem egy hercegnőt. Miután végeztek a munkájukkal, nem ismertem magamra a tükörben. Jó ideje nem volt már rajtam ilyen sok smink. De

gyönyörű lettem!És ez volt a lényeg
Utána elfoglaltam az egyik üres öltözőt és felvettem az overallomat meg a cipőmet. Majd átmentem a hatalmas X-faktor gardróbunkba, ahonnan elcsentem pár ékszert: gyűrűt, fülbevalót, nyakláncot.
Belenéztem a tükörbe és magamat láttam benne. Nem azt, aki lenni próbáltam, hanem azt, aki tényleg én vagyok. Gyorsan lőttem egy fotót magamról, majd a színpad mögé mentem lelkesítő beszédet tartani.
Kivétel nélkül mindenki megbámult engem, ami nagyon jól esett.
- Hát sziasztok! - köszöntöttem a döntősöket. - A mai este nem lesz olyan önfeledt és vidám, mint a tegnapi, mert elbúcsúzunk valakitől. De utána bulizunk egy hatalmasat a Symbolban! Szóval hajrá fiúk-lányok!
Szerintem oda sem figyeltek arra, amit mondok, csak engem bámultak folyamatosan.
- Köszönöm! Most már készülődjetek!
Majd leültem a nézőtér szélén az egyik székre. 8 óra 40 perckor kezdődött el az eredményhirdetés. Lilu csak sorolta és sorolta a neveket, mígnem csupán 2 döntős maradt a színpadon: Csordás Ákos és a ByTheWay. Nem hittem a szememnek! Ez hogy lehet! Gyorsan benyomták a reklámblokkot, hogy a párbajozók fel tudjanak készülni. Azon gondolkoztam, hogy hátra menjek-e hozzájuk, de végül még sem tettem. 
Pár perc múlva mind a ketten elénekelték a párbajdalukat. A zsűri hosszú hezitálás után sem tudott dűlőre jutni: 2-2 volt az állás, így hát jött a boríték. Minden porcikám remegett az izgalomtól, reménykedtem és bíztam benne, hogy a ByTheWay jut tovább, de sajnos nem így történt. Kiestek. És nekem egy forró könnycsepp csúszott le az arcomon. Nem tudtam, hogy miért, de úgy éreztem, hogy valaminek vége lett, valami összetört bennem. De hogy micsoda, nem tudtam.
A stúdióban teljes döbbenet lett úrrá. Senki sem értette, hogy ez hogyan történhetett. De mégis ez volt a valóság.
Most sem tudtam, hogy mit csináljak. Felálltam ugyan a helyemről, de nem voltam biztos benne, hogy oda kéne-e mennem a srácokhoz. Inkább nem tettem. Helyette felmentem az irodába a kabátomért és Katáékkal elmentünk a közeli pubba kicsit alapozni az estére.
Annyira jól éreztem magam a csajokkal. Az egésznek olyan hangulata volt, mint régen Amerikában a barátnőimmel.  És ez tetszett. 
Éjfél előtt nem sokkal döntöttünk úgy, hogy akkor most már áttesszük a székhelyünket a Symbolba. Éreztem, hogy enyhén spicces vagyok, de alapból úgy indultam ma el, hogy kiiszom az agyamból a gondjaimat meg a gondolataimat. Meg talán egy kicsit Ya Out is.
Szóval kissé nehézkesen, de azért felálltam a székből, és kisétáltunk az autóig. Enyhén mozgott ugyan a talaj, de minden okés volt.
A Symbolnál kiszálltunk mind a négyen a kocsiból, majd odamentem Barnabáshoz.
- Menj haza nyugodtan és aludj! Hajnalban csörgök! Jó éjt!
- Rendben! Köszönöm. Te pedig érezd jól magad!
- Meglesz - kiáltottam neki, mert közben már futottam a lányok után.
- Akkor bulizzunk! - kiáltott fel Kata.
- Hajrá! - mondtam és rögtön a bárpult felé vettük az irányt. Rendeltem 4 Mojitot, amit rögtön le is gurítottunk.
Ezután kértünk még egy üveg pezsgőt és leültünk egy asztalhoz. Már mind a négyen jót éreztünk, ennek ellenére boldogan hörpintöttük le a pezsgőt, közben pedig a körülöttünk lévő emberekről pletykálkodtunk. Katáék azt mondták, hogy ott van a magyarországi sztárvilág krémje. Ehhez a témához sajnos nem tudtam hozzászólni, úgy hogy inkább csak hallgattam őket és közben nézelődtem. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, amikor kollektívan felpattantunk az asztaltól és bevetettük magunkat a táncoló tömegbe. Jól éreztem magam. Végre éltem! 
Annyira elfeledkeztem magamról, hogy nem vettem észre, mikor a lányok eltűntek mellőlem. Nem estem kétségbe. Inkább elmentem a bárpulthoz inni még egy koktélt, majd visszamentem táncolni. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról átkarolja a derekamat. Normális esetben visszakézből akkora pofont nyomtam volna le az illetőnek, amekkora tőlem kitelik, de az elfogyasztott alkohol mennyiség után már nem nagyon érdekelt a dolog. Pár perc múlva gondoltam, hogy megnézem, ki az a titokzatos srác, akivel táncolok. Mikor ránéztem az ismerős arcra, nem hittem a szememnek...