13. fejezet

- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem tőle csodálkozva, miközben még mindig táncoltunk.
- Bulizok. 
- De hát kiestetek.
- Tudom. Épp ezért vagyok itt - felelte.
- És miért táncolsz velem? Hisz utálsz?!
- Ki mondta azt, hogy utállak? - kérdezte csodálkozva.
- Hát amiket mondtál rólam. 
- Az régen volt már. 
Nem akartam vele tovább beszélgetni, ezért inkább csak táncoltunk és táncoltunk. Teljesen ledöbbentett, hogy mennyire jól érzem magam vele.
Hajnal 5 órakor kezdett kiürülni a Symbol, és ekkor végre megláttam a lányokat. Nem tudom, hogy miért, de megragadtam Oli kezét és magammal húztam a csajokhoz, akik a ByTheWay többi tagjával voltak éppen.
- Sziasztok! Végre, hogy megtaláltalak titeket! - öleltem át őket.
- Na, összetalálkozott mind a 2 csapat! - mondta Benny.
Leültünk egy asztalhoz, de ekkor eszembe jutott, hogy szomjas vagyok, ezért elmentem a bárpulthoz egy koktélért.
- Egy Mojitot!
- Kettőt! - szólalt meg egy hang a hátam mögül.
A szöszi, vámpírfogacskás volt az.
- Mit szólnál hozzá, hogy ha hétfőn este elmennénk sétálni Pesten. Gondolom, még nem nagyon nézted meg a város nevezetességeit!
-  Jó, rendben. Hatkor várlak téged. Iberostar hotel.
Majd visszaültem az asztalhoz, ahol a többiek voltak. Kicsit zavart, hogy Ya Ou is ott van, de szerencsémre nagyon jól elbeszélgetett az egyik lánnyal közülünk. Kata pedig Szikivel társalgott, Bence meg a negyedik lánnyal. Így, mivel egyedül ültem ott, inkább visszamentem a bárpulthoz, Olihoz. De mire odaértem, már nem volt sehol sem. Na, szuper. Kértem még egy koktélt, amit gyorsan legurítottam, majd csörögtem Barnabásnak.
- Lányok, fiúk én megyek. Három ember még befér az autóba.
- Menj csak Elisabeth! Majd hazasétálunk! - felelte Kata.
Odamentem hozzá és a fülébe súgtam:
- Vigyázz magadra!
- Meglesz! - felelte mosolyogva, majd elköszöntem tőlük, és kisétáltam a Symbol elé. 
Ez egy csodálatos este volt. Nagyon jól éreztem magam. 
Délután két óra körül keltem fel halálos másnapossággal. Az egész szoba forgott körülöttem és olyan hányingerem volt, mint még soha. A gyomrom liftezett a testemben. Az agyam pedig ki akart ugrani a helyéről és semmire sem emlékeztem a tegnap éjszakából.
Nagy nehézségek árán ugyan, de kikászálódtam az ágyból és kimentem a fürdőszobába. Nem mertem belenézni a tükörbe, szóval csak megmostam a fogaimat, majd visszadőltem. Benyomtam a tévét és ott feküdtem egész nap. Soha többet nem iszom. Ennyit. 
Kínomban felhívtam a recepciót, hogy kérjek vagy 10 liter vizet meg pár Aspirint. 5 percen belül már meg is kaptam. Szerencsémre, ugyanis valamit javított a helyzetemen, bár nem lett tökéletes.
Az ágyból néztem, ahogyan a nap lemegy, és a világos délutánból sötét délután lesz, majd este.
Pontban 6 órakor megszólalt a telefon, aminek a hangja széthasította a fejemet. Nem tudtam elképzelni, hogy miért keresnek engem, de végül felvettem.
- Tessék!
- Egy bizonyos Patocska Úr vár itt magára.
És pontosan ekkor, ebben az egy negyed pillanatban minden leesett a tegnapi éjszakáról. Az ivás, a tánc az ismeretlennel, aki Oli volt. És legfőképpen az, hogy elhívott engem randizni, én pedig igent mondtam. Buta Bethi! Nagyon rosszul éreztem magam, de valamiért mégsem tudtam elküldeni őt, ha már eljött ide.
- Küldje fel, kérem! - feleltem, majd gyorsan lecsaptam a kagylót.
Az első érzésem a pánik volt, ugyanis csak fehérnemű volt rajtam és iszonyatosan néztem ki. Levegő be-ki! Lélegezz! Először is felkaptam a fekete selyem köntösömet. Úgy gondoltam, hogy inkább a fejemmel kezdek valamit, utána is ráérek felöltözni.
A fürdőben gyorsan felraktam egy vastag rétegnyi alapozót és némi szempillaspirált. A hajamat egyszerűen csak egy lófarokba kötöttem. Így már egész tűrhetően néztem ki. Pont mire ezt befejeztem, akkor csengettek. Hát akkor később öltözöm fel.
Odasiettem a bejárathoz, és azon gondolkoztam, hogy Oli biztosan félre fogja érteni a helyzetet. Mindenesetre kinyitottam az ajtót, és amint meglátott engem, teljesen elképedt. A szemei kikerekedtek, az álla pedig leesett plusz láttam az arcán, hogy milyen gondolatok és érzelmek futnak át rajta.
- Hűha! - mondta végezetül.
- Ne gondolj semmi piszkosra, mert akkor rossz helyre jöttél!  - hűtöttem le, miközben beengedtem a lakosztályomba.
- Szerintem jó helyre jöttem! - mosolygott rám.
- Majd meglátod. Amúgy foglalj helyet!
- Tök jól néz ki ez a hely, ahhoz képest, hogy szálloda. Főleg ez a száj alakú kanapé nagyon ütős.
Majd le is ült rá.
- Hűha! Ennyire szereted, ha csókolgatják a feneked? - kérdeztem tőle nevetve.
Nem tudott erre válaszolni, csak vigyorgott egyet. Láttam, hogy kicsit zavarban van.

- Be kell valljam, hogy tegnap éjjel kicsit eláztam, és semmire sem emlékeztem abból, ami éjjel történt, mindaddig, míg meg nem érkeztél.
- Szóval felejthető vagyok.
- Igen, így is mondhatjuk - feleltem mosolyogva. Gyorsan felöltözöm és mehetünk. Várj! Mit is beszéltünk meg?
- Sétálunk a városban, de ha nagyon nem vagy jól, akkor elhalasztjuk, tényleg. Nem gond.
- Túl jól nevelt vagyok én ahhoz. Ennyi erővel a randit úgy egészében lemondhatnám, mert hát józanul soha nem mondtam volna igent neked. Szóval köszönd meg a szüleimnek, hogy ilyen illedelmesnek neveltek engem. Oh, csak sétálunk? Na, mindegy!
Mindeközben én már a gardróbban kerestem valami megfelelő, de egyszerű szettet.
- Mennyire van hideg odakint? - tudakoltam a szöszitől.
- Egy kicsit hűvös van, de tűrhető.
- Remek! Amúgy hogy vagytok?- érdeklődtem tőle, miközben elkezdtem felhúzni egy fekete farmert, meg egy fehér mintás pólót. Elővettem hozzá egy szürke oversize szövetkabátot, meg egy lila sapkát és egy táskát. Végezetül beleléptem egy fekete lapos csizmába.
- A rajongóink teljesen kivannak, és úgy gondolják páran, hogy bunda volt a kiesésünk.
- Tényleg? - mondtam, miközben kisétáltam a gardróbból.
- Igen. Mellesleg tetszik.
- Nekem is - feleltem mosolyogva - De ti mit éreztek?
- Semmit. Mármint tegnap éjjel mi is azért zúztunk egy kicsit, mert szomorúak voltunk. De most már jobb. Főleg Szikinek.
- Mehetünk! - mondtam.
- Szuper! - pattant fel a kanapéról.
- Szóval mi is van Szikivel? - érdeklődtem, miközben a liftbe szálltunk be.
- Hát ő meg Kata eléggé összemelegedtek az éjjel.
- Tényleg. Most hogy mondod, már rémlik valami. És merre megyünk?
- Gondoltam, hogy itt a belvárosban meg a parton sétálgathatnánk - felelte.
- Rendben. 
- Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? - kérdezte tőlem.
- Tényleg? - néztem rá kérdőn.
Válaszként csak rám mosolygott, ezért kivillantak a vámpírfogacskái. Egyre jobban rájöttem, hogy tetszik nekem, de ezt nem akartam kimutatni, szóval inkább csak szemétkedtem vele tovább.