16. fejezet

- Sziasztok! - köszöntem a kanapén ülőknek, mikor beléptem a lakásba, de Oli nem volt ott.
Rögtön végigpásztáztam a helyiséget, de sehol sem láttam. 
- A szobájában van - válaszolt Benny a fel nem tett kérdésemre.
Hálás pillantásokat lövelltem felé köszönetképpen, majd

halk léptekkel közelítettem meg az ismerős szoba ajtaját és benyitottam. Édesen feküdt az ágyán és zenét hallgatott. Nem tudtam eldönteni, hogy alszik-e, ezért nesztelenül leültem az ágya melletti szőnyegre, és onnan figyeltem őt. Annyira aranyos volt, hogy nem bírtam abbahagyni a bámulását. 10 perc múlva elkezdett fájni a hátam, mert nem volt kényelmes ott a szőnyegen ülni, ezért inkább elfeküdtem a földön és nem sokkal később elnyomott az álom...
A léptek zajára rögtön felriadtam és felültem. Oli nyúlt el mellettem és közben engem nézett.
- Késtél! - mondta szemrehányóan.
- Neked is szia! - feleltem neki és közben az egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasán.
Ő megfogta azt és összekulcsolta a sajátjával.
- Hiányoztál. 
Annyira édes volt, és olyan jól esett nekem, amit mondott, hogy hirtelen nem is tudtam válaszolni.
- Én megvoltam nélküled! - feleltem mosolyogva.
- Tényleg? - nézett rám, és magára rántott engem.
Már nem is tudom, hogy mióta birkóztunk ott egymással a szőnyegen, mikor valaki benyitott, de minket nem érdekelt. Folytattuk tovább.
- Khmm... - krákogott az illető.
Erre mind a ketten felnéztünk, és Ya Out láttuk, amint az ajtóban áll.
- Kértek vacsit?- tudakolta.
- Hát persze! - válaszolta Oli és már pattant is fel, magával húzva engem is.
- Egy pillanat - mondtam, mert láttam, hogy a miniszoknyám mindenhogyan áll rajtam, csak jól nem.
- Mindjárt megyünk! - szólt Oli is, mire Ya Ou elment.
Gyorsan a helyére húztam a rakoncátlan ruhadarabot, majd a konyha irányába indultam.
- Tetszik ez a szoknya! Könnyű elérhetőséget biztosít! - mondta Oli hangosan és közben megfogta a fenekemet.
Erre én, nem tudom, miért, de elkezdtem futni, ő meg utánam. A nappaliban álltunk meg a kanapé két oldalán. Sajnos semelyik irányban sem tudtam megúszni azt, hogy ő elkapjon. Úgy hogy inkább megadtam magamat. Felemelt és megcsókolt. Én erre egy hirtelen mozdulattal lerántottam a nadrágját. Mindenki hatalmas nevetésben tört ki, ugyanis majdnem a bokszerét is lehúztam. Ő is csak vigyorgott a történteken, majd visszavette a nadrágját.
- Vicces vagyok? - kérdeztem tőle.
- Nagyon - válaszolta egy csók kíséretében.
Nem is értem, hogy miért nem mertem bejönni. Néha olyan hülye tudok lenni.
Végül leültünk az étkezőasztalhoz, a többiekhez, és megvacsiztunk.
- Énekelgetünk kicsit? - vetette fel az ötletet Sziki.
- Naná! - értett egyet Oli.
Én leültem a kanapéra és onnan néztem a magán mini koncertet. Oli annyira helyes és tehetséges és aranyos és édes és férfias és olyan tökéletes. Őt bámultam egész idő alatt. Persze észrevette és láttam rajta, hogy direkt teszi magát.
- Rossz vagy! - mondtam neki, miután befejezték a zenélést.
- Tudom! - felelte egy ördögi mosoly kíséretében majd szorosan magához ölelt.
- Ugye még sokáig maradsz? - tudakolta tőlem kiskutya szemekkel.
- Miért? Mennyi az idő?
- Még csak 10 óra - válaszolta.
- Akkor még rengeteg időnk van! - mondtam mosolyogva.
Visszaültünk a kanapéra és ott beszélgettünk. Fél 12 körül indultam haza. Ő persze lekísért a kocsiig. Megálltunk mellette és néztük egymást a sötétben. Annyira tökéletes pillanat, volt, hogy legszívesebben megállítottam volna.
- Mikor találkozunk holnap? - törte meg Oli a kérdésével az idillt.
- Nem tudom. Ebéd időben mit csinálsz?
- Veled eszem - felelte mosolyogva.
- Igen.
Majd elkapta a testemet és szorosan magához húzta. A szívem úgy kalimpált, mint egy aprócska kolibri szárnya. Az este folyamán csak apró puszikat adott az ajkaimra, de ez most igazi volt és mindent elsöprő. Éreztem, hogy teljesen megsemmisülök a karjaiban. Tetszett.
Nem tudom, hogy hány perc telhetett el, mire kifogytunk a levegőből, de eléggé sok lehetett, mert mind a ketten úgy ziháltunk utána, mint aki, most úszta át keresztbe a Balatont. Egy levegővel.
- Azt hiszem, megyek. Jó éjszakát! - mondtam és egy apró csókot leheltem az arcára. 
- Álmodj szépeket!
Majd nehezen ugyan, de végül beültem az autóba és egész hazafelé vezető úton azon gondolkoztam, hogy vissza kellene fordulni, és egy bilinccsel összekötni az egyik kezemet Oliéval, majd eldobni a kulcsot, hogy mindig egymás mellett lehessünk.