2014. január 18., szombat

9. fejezet

Péntek reggel fél kilenckor keltem fel egy furcsa érzéssel. Nem nagyon tudtam hova tenni. Olyan rossz előérzetem volt, de mégsem. Nem tudtam rájönni. Ennek ellenére boldogan készülődtem a munkába, miközben a rádióból szóló zenére táncolgattam. De hiányoznak azok a harvardi bulik!
Egy rövid fekete ceruzaszoknyát vettem fel egy fekete-fehér csíkos felsővel és egy krémszínű blézerrel. Beleléptem gyorsan egy fekete magassarkúba és kifelé menet ettem pár falatot a reggelimből. Fél 10 volt, mikor beültem az autóba. 
Ma hosszú és fárasztó napunk lesz, ugyanis a héten most próbáljuk el először végig a holnapi adást. 
- Jó reggelt kívánok! - köszöntött Kata.
- Jó reggelt! Van valami újdonság?
- Igen - felelte és a kezembe nyomott 2 újságot.
Mind a kettőnek ugyanaz volt a címlapján: én miközben Ya Ouval csókolózunk. Remek. Más sem hiányzott, hogy ezen csámcsogjanak.
" A főnök és a beosztott. Érdek vagy igazi? " Ez volt az egyiknek a címszövege. Undorító. Aztán beljebb lapoztam. " Hosszú kutatásunkba került, mire rájöttünk, hogy ki az a titokzatos lány a ByTheWayből jól ismert Ya Ou Feng oldalán. Aztán egy stábtag árulta el nekünk, hogy nem mást, mint a magyarországi X-faktor főnökasszonya. Először nem tudtuk elhinni, de aztán rájöttünk, hogy ő nem más, mint a híres médiamágnás és RTL Group résztulajdonos, Andreas Rudas lánya. Nem csoda hát, hogy ilyen posztban dolgozik 21 évesen. De hogy a kapcsolatuk érdek vagy igazi, azt majd az idő kideríti. "
Hát ez remek! A másikba bele sem néztem. Nem voltam rá kíváncsi. Inkább mind a kettőt visszaadtam Katának.
- Köszönöm. Ezen kívül van még valami?
- A próba mindjárt kezdődik a stúdióban.
- Rendben - feleltem majd elrohantam Ya Out keresni.
Feltéptem az öltözőjüknek az ajtaját és már nem is csodálkoztam, hogy a szőkét találom bent. Most szerencsémre nem egy szál alsóban volt ott, hanem felöltözve.
- Hol van Ya Ou? - kérdeztem a kelleténél ingerültebben.
- Nem tudom. De 1 perc és megyek a próbára. 
- Jó rendben.
Majd elviharzottam. A színpad mögött találtam rá Ya Oura.
- Végre! - öleltem át. 
Csak ezután tudtam elkezdeni megnyugodni.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Valami napilapok írtak rólunk.
- Micsoda? Hol van? - mondta Ya Ou.
- Visszaadtam őket Katának. Mindjárt idehozatom.
Rácsörögtem az asszisztensemre, aki készségesen ideszállította nekem a 2 újságot. Ya Ou gyorsan átlapozta majd megszólalt:
- Ugye nem miattam aggódsz? 
- Nem, dehogy! - feleltem. 
Tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy csak érdekből lenne velem. Elképzelhetetlennek tűnt a számomra.
- Én miattatok izgulok. Remélem, hogy emiatt nem fognak kevesebben szavazni rátok.
- Miért? Mert van barátnőm? Ugyan! - nyugtatott Ya Ou.
- Kezdődik a próba! - szólalt meg az egyik stábtag.
- Megyek, leülök a nézőtérre.
Ebédszünetig egyfolytában nyomtuk a próbát, majd kimentünk a stúdió melletti kajáldába enni. A délután nagy részében énekpróbák voltak, szóval én addig az irodámban dolgozgattam.
Este átmentem a fiúkhoz, de nem volt olyan jó a hangulat, mint előtte való nap. Mindannyian izgultak, szóval hamar eljöttem tőlük, hogy tudjanak pihenni.
Szombat reggel korán felkeltem és lementem a konditerembe futni. Teljesen felfrissülten mentem vissza a lakosztályomba készülődni. Ma is olyan furcsa érzéssel keltem, mint tegnap, de az edzéssel kicsit elmúlt. Olyan, mintha a változás szelét érezném. Na, mindegy. 
Gyorsan felvettem ezt a gyönyörű ruhát egy fehér hosszú kabáttal.
Az elsők között voltam, akik beértek a stúdióba. Nagyon izgulok a fiúkért.
- Jó reggelt főnökasszony! - köszönt nekem Kata.
- Jó reggelt! Milyen csinos vagy ma! - feleltem.
- Köszönöm szépen! Ön is nagyon csinos! 
Csak biccentettem neki, majd leültem a nézőtérre az első sorba. 
Félfüllel figyelmes lettem egy beszélgetésre.
- Holnap este akkor X-faktor buli lesz a Symbolban! Ne felejtsétek el! Mindenki ott lesz, aki számít!
Megfordultam a székemen, de erre rögtön abba hagyták a beszélgetést.
- Jól hallottam, hogy holnap este X-faktor party lesz? - kérdeztem.
- Igen, főnökasszony. Még egy hónappal ezelőtt szerveztük meg. Önt is szívesen várjuk!
Nem válaszoltam. Nem hinném, sőt, biztos, hogy nem megyek el. Én nem odavaló vagyok. Én vagyok a főnök!
1 óra körül vége lett a főpróbának, ezért odamentem a színpadhoz és összehívtam a csapatot,
- Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok a mai estéhez! Láttalak titeket a próbákon, mindannyian csodálatosak voltatok! Ha ilyen jól megy az esti adás, mint most a főpróba, akkor nagyon büszke leszek rátok! Ügyesek vagytok! Menjetek készülődni, ebédelni, relaxálni!
Ezután a stábtagokat hívtam össze és nekik is hasonló lelkesítő beszédet mondtam. Majd felmentem a vezérlőbe és megbeszéltem velük az este menetét. Szerintem minden remek lesz.
Nem sokkal ezután felhívott apa. Kicsit féltem, hogy mit fog szólni Ya Ouval kapcsolatban, de még említést sem tett róla. Csak sok sikert kívánt nekem és megdicsért az eddigi munkámért.
Épp a büfé felé mentem, mikor Ya Ou elkapott.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva, de mikor meg akartam csókolni, nem engedte.
Úgy gondoltam, hogy csak ideges az este miatt.
- Tudunk valahol beszélni négyszemközt? - kérdezte tőlem.
- Hát keressünk akkor egy helyet! - feleltem.
Sejtelmem sem volt, hogy mit akarhat nekem mondani. Körbe-körbe sétáltunk a folyosón, mikor végre találtunk egy üres öltözőt.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Én nagyon sajnálom Beth, de én most nem szeretnék semmilyen kapcsolatot. Nagyon kedvellek téged, de egyszerűen ez túl sok nekem. Nagyon sajnálom, remélem, hogy megérted. Nekem most a verseny a legfontosabb.
- Persze, hogy megértem. De ezt nem tudtad volna mondjuk hétfőn mondani? Vagy esetleg kedden? Minek hívtál meg egyáltalán ebédelni? 
- Hát még az az igazság, hogy úgy néz ki, hogy kibékülünk a volt barátnőmmel. Összevesztünk,aztán jöttél te... 
- Nem érdekel! - vágtam közbe. - Jó rendben. Akkor ennyi. Nem tudom, hogy mire kellettem, oké. Én most megyek a dolgomra.
Nem a dolgomra mentem, hanem kimentem sétálgatni és gondolkozni. Egyfelől nagyon rosszul esett, másfelől nem éreztem olyan nagy törést magamban. Pedig eddig azt hittem, hogy nagyon kedvelem Ya Out, de úgy néz ki, hogy mégsem. De akkor mégis kit kedvelek nagyon? Mert érzem, hogy valakit, de ha nem Ya Out, akkor kit? Vagy mégis Ya Out? Teljes kavarodás uralkodott bennem. Ennyire még sohasem éreztem magam ilyen zavarodottnak.
Mindenesetre bőgtem egy sort. Ennyi volt Ya Ou. Most már tényleg egyedül vagyok. Ugyanott tartok, ahol múlt hét vasárnap este. Se család, se pasi, se barátnő.


2 megjegyzés: